Vissza a nyitólapra
KERES 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

A GYERMEKKORI ELHÍZÁSRÓL EPIDEMIOLÓGIA ÉS KAUZISZTIKA I.

A felnőttkori túlsúly és az elhízás világszerte drámaian növekvő gyakorisággal előforduló egészségi probléma, amelyet az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 1997-es világszerte folytatott felmérésének eredményei dokumentálnak. A WHO szakértői, együttműködve a Nemzetközi Elhízásügyi Különítmény, az IOTF (International Obesity Task Force) munkatársaival a probléma alapvető okait az ülő életmód széles körűvé válásában és a zsírban gazdag, nagy energiadenzitású étkezésben állapították meg. Az utóbbi évek sajnálatos jelensége, amelyet Amerikában és Európában készített felmérések eredményei is alátámasztanak, hogy a túlsúlyos, illetve elhízott gyermekek és serdülők száma is ugrásszerűen megnövekedett.
Kiemelkedő jelentőségűek ezen információk, ha figyelembe vesszük, hogy a fiatal generációkban mutatkozó túlsúly és elhízás milyen egészségügyi, várhatóan nagy kezelési költséggel járó kockázatot rejt magában a jövőben. A szakirodalomban számos alkalommal leírt tény, hogy kövér szülők gyermeke nagyobb rizikóval válik kövérré, valamint hogy kövér gyermekből nagyobb eséllyel lesz kövér felnőtt, a túlsúly és elhízás minden ismert társbetegségével, mint többek között a hipertónia, a nem inzulindependens diabétesz mellitusz, a diszlipidémia és a metabolikus syndroma.

Életkor/év

Fiúk

Lányok

túlsúlyos

elhízott

túlsúlyos

elhízott

6-11 év
1963-1965
1971-1974
11976-1980
1988-1991

%
15,2
8,2
19,9
22,3

%
5,2
6,5
7,9
10,8

%
15,2
13,9
15,8
22,7

%
5,2
4,3
7,0
10,7

12-17 év
1966-1970
1971-1974
1976-1980
1988-1991


15,1
14,9
16,3
21,7


5,2
5,3
5,4
12,8


15,2
19,7
15,5
21,2


5,2
7,2
6,0
8,8

1. táblázat: Testtömeg-növekedési trend az USA-ban (1963-1991)

A gyermekkori elhízás definíciója
A probléma nagyságának pontos meghatározását sokáig nehezítette, hogy nem volt egységes meghatározásrendszer, amely leírta volna a gyermekkori elhízás kritériumait. A jelenleg elfogadott módszer szerint a gyermekek fejlődésének megítélésére korcsoportonként összeállított növekedési táblázatokat használunk. Nehézséget okoz, hogy a különböző országokban végzett vizsgálatok során más-más értéket alkalmaztak az elhízás meghatározásánál. Az Egyesült Államokban pl. 85, míg más területeken 95, esetleg 99 percentil felett számoltak elhízással. Ez a hiányosság bonyolulttá tette a világ különböző pontjain elvégzett epidemiológiai vizsgálatok eredményeinek összehasonlítását, a kapott adatok összevetését. Az ellentmondások feloldására 2000-ben az IOTF munkatársainak (Tim Cole és munkatársai, dr. Rolland Cachera) kezdeményezésére elindult, jelenleg tesztelés alatt álló standardizációs technika alapján a felnőtteknél már elfogadott mérési módszert, a BMI-t alkalmaznák a gyermekkori elhízás felbecsülésére. E rendszer szerint 85 percentil (BMI 25) felett túlsúlyról, 95 percentil (BMI 30) felett elhízásról beszélnénk.

A gyermekkori elhízás prevalenciája
A gyermekkori elhízás előfordulási gyakoriságát vizsgáló felmérések eredményei a világ számos pontjáról hozzáférhetők. Az európai területeken az Egyesült Királyságban, Skóciában, Franciaországban és Németországban folytatott felmérések adatainak (testtömeg, testmagasság, testzsír, triceps bőrredővastagság) áttekintő elemzése során levonható végkövetkeztetés, hogy a túlsúlyos/elhízott gyermekek száma mindkét nem tekintetében dinamikus növekedést mutat az 1960-70-es évektől napjainkig. Megfigyelték, hogy a triceps bőrredővastagság növekedési üteme az idősebb gyermekek körében nagyobb mértékű volt, amely a testtömeg testmagassághoz viszonyított intenzívebb gyarapodását és a test zsírtartalmának növekedését mutatja. Összesített eredmények alapján a túlsúlyos gyermekek aránya Európában kb. 14-22%, az elhízottak aránya pedig 9-13%-ra tehető. Az IOTF definíciója: a prevalencia Európában a 7-11 éves korcsoportban, 2001-es adatok tanúbizonysága szerint túlsúly vonatkozásában 10-15%, elhízásra vonatkozóan kb. 5%. Mindösszesen tehát az európai gyermekek 15-20%-a küzd különböző mértékű túlsúllyal kapcsolatos problémával, ez hihetetlenül magas arány. Amerikában végzett felmérések szerint az Egyesült Államokban minden ötödik gyermek túlsúlyos, minden tizedik pedig elhízott. A jelenlegi, felnőttkori elhízást mutató információk és az aktuális növekedési ütem figyelembevételével a 2020-as évre adott prognózis szerint a felnőtt lakosság 20%-a szenved majd obeszitásban.

 

Energia

Fehérje

Zsír

Szénhidrát

Pozitív összefüggést talált

5%

39%

26%

0

Negatív összefüggést talált

25%

0

4%

34%

2. táblázat: A táplálkozás és az elhízás összefüggéseit vizsgáló tanulmányok aránya

A gyermek növekedése során bekövetkező jellegzetes testi változások ismerete megkönnyíti a szakemberek és a szülők számára az elhízási folyamat szempontjából kulcsfontosságú, fokozott figyelmet igénylő pontok felderítését, ezzel kapcsolatban pedig a megelőzést.
A növekedési, érési folyamatban a testarányok, a test mérete, a csonttömeg, valamint a zsírmentes testtömeg és a zsírtömeg aránya is megváltozik. A karakteres érési jegyek megfigyelhetők a BMI és a korcsoportonként összeállított növekedési táblázatok adataiból. A BMI a csecsemőkorban erőteljesen emelkedik, az első csúcspontot kb. a gyermek 9 hónapos korában éri el. Ezt folyamatos csökkenés követi, amely minimumát kb. 3-7 éves kor között éri el. Majd a BMI újabb, második emelkedő tendenciát mutató szakasza következik, amely a felnőttkorig tart. Ezt a második, fokozott szenzitivitású növekedési szakaszt a szakemberek kulcsfontosságúnak tartják a gyermek későbbi, esetleges túlsúlyos karrierje szempontjából. Fontos azonban kiemelni, hogy a gyermekek fejlődése rendkívül különböző, éppen ezért pontosan csak individuálisan ítélhető meg. Hiszen egy túlsúlyos csecsemőből nem feltétlenül lesz elhízott serdülő, később pedig felnőtt. Ugyanez mondható el a sovány csecsemőkről is. Kevésbé érvényes ez a szabály a túlsúlyos serdülőkre, akiknél nagyobb az esély arra, hogy túlsúlyos felnőtt váljon belőlük.

Csoport

Étrendi összetétel

Súlyváltozás a 6. hónap végén

energia

fehérje

zsír

szénhidrát

összetett szénhidrát

egyszerű szénhidrát

kcal

a teljes energiabevitel %-ban

kg

kontroll
CCHO
SCHO

2460
2220
2490

15,2
17,9
15,8

36,5
27,8
25,5

45,5
51,8
55,5

23,8
32,6
25,5

21,4
18,8
29,5

+ 0,8
- 1,8
- 0,9

3.táblázat: Étrendi összetétel és vizsgálati eredmények a CARMEN study-ban

A gyermekkori elhízás feltételezhető okait kutatva - hasonlóan annak felnőttkori formájához - számos tényező együttes jelenlétét említhetjük. A táplálkozási faktorok jelentősége a gyermek 3 és 7 éves kora között megélt, a növekedés és a túlzott zsírtömeg megszerzése szempontjából különösen érzékeny szakaszában kiemelkedő. Feltételezhetően a makrotápanyagok összetétele, különösen a fehérjék túlzott felvétele sietteti a második BMI- csúcs bekövetkeztét, elősegítheti az elhízás kialakulását a későbbi életszakaszokban. Elképzelhető, hogy a fokozott fehérjefelvétel az IGF1 hormontermelés növekedésére vezet, amely biológiailag aktív anyag a szervezet minden szövetében fokozza a fehérjeszintézist és a sejtnövekedést. Ezáltal segíti a zsírszövet kiépülését, a zsírsejtek, a zsírtömeg kialakulását. A korán bekövetkező zsírsejtszám-növekedés pedig előrevetítheti, hogy a gyermek felnövekedve túlsúlyos, netán elhízott lesz.

Természetesen számos tanulmány készült, amelyek más-más tápanyagok lényegi szerepét hangsúlyozzák a gyermekkorban kialakuló súlyproblémák létrejöttében. Egyes munkák eredménye szerint a zsírbevitel tekinthető a gyermekkori súlygyarapodás szignifikáns prediktorának. További kutatások a kérdés komplex megközelítését szorgalmazzák.
Fontos kérdésként merült fel a szoptatás és a gyermek elválasztása között eltelt idő kérdése, kiemelten pedig a nagy fehérje- és kis zsírtartalmú tej adásának problematikája.
Főként fogyasztói szervezetek részéről induló kezdeményezés, hogy az obeszitás járványos méreteket öltő előfordulási gyakoriságának visszaszorítását, a probléma fő okának tartott nagy cukortartalmú élelmiszerek, üdítőitalok, gyorsételek reklámjának szigorításával, adótartalmának emelésével próbálnák meg elérni. Ezzel a kérdésfelvetéssel állítható érdekes ellentétbe a 2000-es évek elején öt európai kutatóközpont bevonásával végzett 6 hónapos felmérés, a CARMEN (Carbonhydrate Management in European National Diets) study, amely a csökkentett zsírtartalmú, emelt szénhidráttartalmú étrend testsúlyra és a vérzsírszintekre gyakorolt hatását vizsgálta. A vizsgálatba három, egyenként száz- száz fős, az elhízás határán álló túlsúlyos emberből álló csoportot vontak be. A kontrollcsoport hagyományos, kb. 2500 kcal energiatartalmú, ezen belül kb. 40% zsírt tartalmazó étrendet tartott. A CCHO csoport a hagyományosnál 10%-kal kevesebb, tehát 30% zsírt és 10%-kal több, kb. 50% szénhidrátot, ezen belül is túlnyomórészt (kb. 30%) összetett szénhidrátokat tartalmazó, megközelítőleg 2200 kcal energiatartalmú étrendet fogyasztott. (Ez feleltethető meg a jelenleg érvényben levő táplálkozási ajánlásokban szereplő tápanyagaránynak is.) A harmadik, SCHO csoport étrendje kb. 2500 kcal energiát, ezen belül kb. 30% zsírt, 55% szénhidrátot tartalmazott, amely kategórián belül az egyszerű szénhidrátok kb. 30%- ban képviseltették magukat. A 6 hónapos utánkövetési periódus végén a csökkentett zsírtartalmú étkezést folytató csoportokban szignifikáns testtömegcsökkenés volt tapasztalható a kontrollcsoporthoz képest, bár meg kell jegyezni, hogy a súlyleadás mértéke az összetett szénhidrátokat fogyasztó, tehát a CCHO csoportban nagyobb mértékű volt.
A vérzsírszintekben szignifikáns különbség nem mutatkozott a kontrollcsoporthoz képest. Bár a vizsgálati idő rövidsége még további kutatás szükségességét veti fel, megelőlegezhető az a megállapítás, hogy a kis zsír- és nagy szénhidráttartalmú étkezés hozzájárulhat a testtömeg hosszú távú csökkentéséhez a kardiovaszkularis kockázat növekedése nélkül.

Fizikai aktivitás vagy éppen inaktivitás?
A testtömeg aktuális kialakításában archaikus elemek működésével is számolnunk kell. A nagy energiatartalmú táplálkozás, a korlátlan energiaraktározás képességével kiegészülve az ősi időkben az életben maradás feltétele volt, segített átvészelni az élelem ellátásában beállt szüneteket. Mára a környezet változásával, a komfort növekedésével, a motorizáció és a fizikai munka iránti igény csökkenésével az energiafelhasználás mértéke jóval kevesebb lett. Tény, hogy a nyugati társadalmak népességének 70%-a kevesebbet mozog a szükségesnél. Ennek következtében a fizikai aktivitás mértékétől függetlenül, biológiailag és szociálisan nagy táplálékfelvételre predesztinált ember könnyen lesz elhízott. A fizikai aktivitás körébe minden energiafelhasználással járó tevékenység, tehát a napi rutinfeladatok, pl. a vásárlás és a házimunka is besorolhatók, így az életmód megváltozása, akár az a körülmény is, hogy pl. autóval vagy gyalog megy iskolába, minden esetben hatással van a gyermek fizikai aktivitására.

A közlekedés formája

1985

1997

Gyaloglás az iskoláig
Autó használata

59%
16%

48%
30%

4. táblázat: A közlekedés pereferált formájának változása 1985 és 1997 között
Nagy-Britanniában

Külön nehézséget okoz, hogy a környezeti hatások, a csábító otthoni környezet mind a passzívan, tévé előtt eltöltött szabadidőt támogatják. Ezt tetézi továbbá az elégtelen mértékű iskolai mozgásedukáció. Felmérések eredményei szerint egy átlagos gyermek ébrenléti idejének 40%-át tölti az iskolában, ebből csupán 1%-ot tesz ki a mozgásoktatás. Külön vizsgálatok történtek a gyermekek fizikai aktivitásának mélyebb megfigyelésére. Ezen kutatások megállapításai szerint a gyermekek aktivitása hétköznapokon nagyobb, mint hétvégéken vagy az iskolai szünetekben. Szintén különbségek mutatkoztak a fizikai aktivitás mértékét illetően normál és az optimálisnál nagyobb testtömegű gyermekeken. Fény derült arra az alapproblémát erősítő jelenségre, hogy az elhízott gyermekek inaktívabbak normális testsúlyú társaiknál, amely állandósítja állapotukat. Lényeges információ továbbá, hogy a fokozott fizikai inaktivitás, az ülő életmód mintegy 300-500 kcal-val csökkenti a napi energiaszükségletet, amely érték megfelel egy tízéves gyermek energiaszükséglete kb. 25%-ának.

Az obeszitás genetikai összefüggéseit vizsgáló terület napjainkig számos fehér foltot mutat. Máig kérdés, hogy létezik-e egyáltalán az elhízás genetikai támogatottsága, és amennyiben igen, milyen mértékű. Akárhogy is legyen, de tény, hogy azonos környezeti körülmények között egyes emberek testtömege gyarapszik, míg másoké még próbálkozások után sem. Pusztán ezt a tényt szemlélve úgy tetszhet, hogy a genetikai tényezők hangsúlyosabbak az elhízás kialakulása szempontjából, mint a családi étkezési szokások. Ezt a tényt támasztja alá számos monozigóta ikren végzett kísérlet eredménye is. Továbbhaladva ugyanezen gondolat mentén, állatkísérletek eredményei vetették fel annak lehetőségét, hogy nemcsak a táplálékfelvétel, hanem a végzett fizikai aktivitás mértéke is genetikailag meghatározott lehet. Bár az összefüggés a táplálkozás, környezet, anyagcsere és genetika között komplex, sok kérdést megválaszolatlanul hagyó terület, néhány információval talán közelebb kerültünk a megoldáshoz. A jelen pillanatig a következő obeszitást okozó genetikai összefüggések ismertek: az elhízásnak eddig hat-hét monogénes formája ismert, negyven-ötven pozitív összefüggést mutattak ki jelölt génekkel, valamint aktuális ismereteink szerint kétszázötven kromoszómarégió érintett. A genetikai folyamatokban feltételezhetően az agy, elsősorban neurotranszmitterek, receptorok és hormonok révén (pl. leptin, MC4 receptor, amely az elhízott gyermekek 5%- ában kimutatható), a zsírszövet, pl. adipocitokinek, adrenerg receptorok révén, valamint az izom és a májszövet vesz részt. Úgy látszik, hogy a gyermek- és felnőttkori obeszitás más-más genetikai jellemzőkkel bír (pl. a 6 hónapos korban bekövetkező korai súlygyarapodás feltételezhetően az elhízás egyik ismert monogénes formája), bár erre a tudomány jelenlegi állása szerint kevés bizonyíték van. Jelen ismereteink tükrében elfogadhatónak látszik az a megállapítás, hogy a populáció kevesebb, mint 1%-a feltehetően genetikai predesztináció révén lesz elhízott, függetlenül a környezeti hatásoktól vagy akár a táplálkozástól. A népesség további kb. 10-20%-a hordozza a genetikai hajlamot az elhízásra, de abban az esetben lesz elhízott, ha fizikailag inaktív életet él, és étkezése energiában gazdag.
folytatás

Fordította: Szűcs Zsuzsanna





Creative Commons License
This work is licensed under a Creative Commons Attribution-Noncommercial-No Derivative Works 2.5 Hungary License.