Vissza a nyitólapra
KERES 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

KRITIKUS ÁLLAPOTÚ BETEGEK TÁPLÁLÁSA

A kritikus állapotú betegeket hipermetabolikus állapot jellemzi megnövekedett táplálási igénnyel (1) . E betegcsoportra jellemző az intesztinális diszfunkció, amely magában foglalja a bélmotilitás és a táplálékfelszívódás csökkenését, a megnövekedett bélpermeabilitást, a lokális immunfolyamatok károsodását és a baktériumok transzlokációját (2). Ezen tényezők miatt a kritikus állapotú betegek táplálási stratégiája kiemelt fontosságú. Amennyiben enterális táplálékfelvételre lehetőség van, elsősorban ezt kell előnyben részesíteni, mivel kevesebb komplikációval jár és költségkímélőbb, mint a parenterális táplálás, bár klinikai tanulmányok alapján nem előzi meg a szeptikus szövődmények, valamint több szerv elégtelenségének kialakulását (3).

Teljes parenterális táplálás (TPN) indikált azon betegeknél, akiknél a gasztrointesztinális táplálékfelvétel nem megvalósítható. Az indikáció lehet abszolút, például az alimentáris traktus obstrukciója (nyelőcsődaganat, adhéziók), prolongált ileusz (peritonitisz, posztoperatív állapot), enterokután fisztula, malabszorpció és rövidbél-szindróma esetén, valamint relatív, például preoperatívan kórosan sovány betegnél, valamint olyan betegeknél, akiknél a bél gyulladásos betegségei állnak fenn. A parenterális táplálásnak kontraindikációja nem ismeretes, kivétel a funkcionáló gasztrointesztinális traktus. Megvalósítására számos útmutató van, de mindenképpen az adott betegre és a kísérőbetegségeire (vese- és májelégtelenség) specifikusnak kell lennie. Azokban az esetekben, amikor az enterális táplálás nem fedezi teljesen a beteg szükségletét, parenterális táplálással egészíthető ki, bár P. Bauer és munkatársai multicentrikus kettős vakpróbás, randomizált klinikai tanulmányukban azt találták, hogy a parenterális kiegészítés a kontrollcsoporttal szemben szignifikánsan nem csökkentette a morbiditást és a rövid, illetve a hosszú távú mortalitást sem (4).

A TPN több szövődménnyel jár, mint az enterális, ezért a táplálási terápia megfelelő monitorizálására van szükség. A TPN legfontosabb szövődményei a folyadéktúltöltés, a hiperozmoláris dehidrációs szindróma, az elektrolitzavarok, a hipofoszfatémia, a metabolikus acidózis, a hiperammóninémia, az esszenciáliszsírsav-deficiencia szindróma, a májdiszfunkció, a hiperglikémia és a rebound hipoglikémia. A táplálási terápia monitorizálását az általános intenzív osztályos beteg monitorizálásán kívül ki kell egészíteni a nyomelemek és a szérumlipid meghatározásával, a testtömeg mérésével és a nitrogénegyensúly számításával. A tápláltsági állapot felmérésére, a műtéti rizikó megítélésére, valamint a táplálás monitorizálására ígéretes biokémiai markernek látszik - az eddigi hagyományos paraméterekkel (összfehérje, albumin, limfocita, cink stb.) szemben - a transztiretin, más néven a prealbumin meghatározása. Bonyolultabb laboratóriumi vizsgálat az úgynevezett Prognostic Inflammatory Nutritional Index (PINI), amely két akutfázis-fehérje (alfa-1 savas glikoproteid - mg/ml, CRP - mg/l) szorzatának, valamint két transzportfehérje (albumin - g/l, prealbumin - mg/l) szorzatának hányadosa.

Az intenzív osztályos betegek vércukorszintjének szoros kontrollja klinikai tanulmányok alapján szignifikánsan csökkenti a kritikus állapotú betegek mortalitását. A glutamin tradicionálisan úgy ismert, mint nem esszenciális aminosav az egészséges embereknél, azonban kritikus állapotú betegeknél esszenciálissá válhat. Stressz hatására, katabolikus állapotokban nagy mennyiségben szabadul fel az izomszövetből, s esszenciális alapanyagává válik a bél enterocitáinak, a gyorsan osztódó leukocitáknak és a makrofágoknak az immunapparátusban, ezenkívül fontos szerepet játszik a vesében a savbázis egyensúly fenntartásában (5) . Kritikus állapotú betegeknél a plazma glutaminszintjének csökkenését találták, amely megnövekedett mortalitással járt. A megnövekedett mortalitás lehetséges oka a plazma glutaminszintjének csökkenése miatt károsodott limfocita- és neutrofilfunkciók kiesése. Az utóbbi tíz évben több klinikai tanulmány jelent meg intenzív osztályos beteganyagon a glutamin intravénás adása esetén a morbiditásra, a mortalitásra, az intenzív osztályos és kórházi tartózkodási időre, valamint a szeptikus szövődményekre kifejtett jótékony hatásáról.

Irodalom
1. Klein, S., Kinney, J., Jeejeebhoy, K., Alpers, D. et al.: Nutrition support in clinical practice: review of published data and recommendations for future research directions. Am. J. Clin. Nutr., 21, 683-706.
2. Srechmiller, J., Treolar, D., Allen, N.: Gut dysfunction in critically ill patients: a review of the literature. Am. J. Crit. Care, 6, 204-209.
3. Cerra, F. B., McPherson, J. P., Konstantinides, F. N.: Enteral nutrition does not prevent multiple organ failure syndrome (MOFS) after sepsis. Surgery, 104, 727--733.
4. Bauer, P., Charpentier, C., Bouchet, C. et al.: Parenteral with enteral nutrition in the critically ill. Intensive Care Medicine, 26, 893-900.
5. Wilmora, D. W.: The effect of glutamine supplementation in patients following elective surgery and accidental injury. J. Nutr., 131, 2543S-2549S.
6. Griffits, R. D., Jones, C., Palmer, E.: Six mouth outcome of critically ill patients given glutamine supplemented parenteral nutrition. Nutrition, 13, 295-302.


Dr. Márton Sándor adjunktus, aneszteziológus,
Pécsi Tudomány Egyetem

Álláshirdetés 2003.12.01

A BMKT Pándy Kálmán Kórház Dietetikai Szolgálata (5700 Gyula, Semmelweis u. 1.) pályázatot hirdet 2 fő dietetikusi állásra. A pályázat Halmos Miklósné ápolási igazgatónak a kórház címén nyújtható be. A pályázathoz részletes szakmai önéletrajzot és a szakirányú végzettséget igazoló dokumentumot (főiskolai diplomát) kell csatolni.





Creative Commons License
This work is licensed under a Creative Commons Attribution-Noncommercial-No Derivative Works 2.5 Hungary License.