Életkor	30 év alatt	31–40	41–50	51–60	60 év felett
[n]	28 fő	26 fő	12 fő	14 fő	5 fő

A megkérdezettek 42,9%-a kórházi dietetikus, rendelőintézetben 4,5%-uk dolgozik. Függetlenként 10,6% tevékenykedik, míg cég alkalmazásában a válaszadók 9,5%-a áll. Egyéb kategóriába a dietetikusok 32,1%-a sorolta magát (közalkalmazottak, nyugdíjasok, GYES-en levő kismamák vagy munkanélküliek).

Eredmények
A dietetikusok olajfogyasztási szokásai
A kérdőívben megadott tizenegy olajfajta közül a dietetikusok a napraforgóolajat használják legnagyobb arányban rendszeresen (nyolcvanhárom dietetikus) (2. táblázat), ekképp a felhasználása széles körű. Az olívaolaj is igen elterjedt, ugyanis hetvenhárman jelölték be. A felhasználók nagy hányada (hatvan dietetikus) salátakészítésnél alkalmazza ezt az olajféleséget. Huszonhatnak a konyhájában található meg a kevert olaj valamelyik fajtája. (Akadt olyan, aki saját ízlése és meggyőződése szerint készít kevert olajat.) Huszonegy dietetikus rendszeresen beiktatja étrendjébe a tökmagolajat, főként saláták összeállításánál.
A gyakrabban használt olajok közül az ízesített olajokat az egyéb kategóriába sorolt pácolás mellett elsősorban a salátáknál említették. Az eredmények szerint a kukoricacsíra-olaj és a lenmagolaj is főként „salátás olaj”. 

2. táblázat A rendszeresen használt olajok és alkalmazásuk (n = 85)

Olajfajta	Rendszeres használat	Mire használja [n]	Sütés	Sütés +	Főzés	Főzés +	Sütés és főzés	Sütés és főzés +	Saláta	Saláta +	Egyéb
Napraforgóolaj	83	82	6	3	11	–	54	6	–	–	2
Kukoricacsíra-olaj	15	15	2	–	1	–	1	–	9	1	1
Repceolaj	8	8	2	–	–	–	5	1	–	–	–
Olívaolaj	73	71	–	4	–	–	–	4	40	20	3
Szőlőmagolaj	4	3	–	–	1	–	–	–	2	-	–
Szójaolaj	5	5	–	–	–	1	1	–	1	1	1
Lenmagolaj	13	13	1	–	–	–	–	–	12	–	–
Tökmagolaj	21	21	1	–	–	–	–	–	13	3	4
Szezámmagolaj	7	7	–	–	–	–	–	–	5	–	2
Ízesített olajok	16	14	2	–	1	–	–	–	5	1	5
Kevert olajok	26	25	1	–	7	1	10	2	4	–	–
Egyéb	4	4	–	–	-	–	1	–	2	–	1

Jelmagyarázat: + jel: az alapkategórián kívül további felhasználási formákat is említettek. (Sütés+: sütés és sütemények készítése, saláta+: saláta és olaszos ételek.)

Mitől egészséges egy olaj?
A dietetikusok számára leginkább akkor egészséges egy étolaj (hatvankét eset), ha ómega-3-zsírsavat tartalmaz (3. táblázat). Az eredmények szerint a természetes antioxidánstartalom hatvanegy dietetikusnak fontos. A vitamintartalom és a jó minőségű alapanyag a válaszadók több mint felénél (negyvenkilenc, illetve negyvenhat esetben) meghatározó tényező, amikor egy olaj egészségességét próbálja definiálni. Egyéb kategóriában került megemlítésre, hogy a megfelelő gyártási technológia és az olaj íze is fontos, ha az egészségességről beszélünk.

3. táblázat Mitől egészséges egy olaj? (n = 82) 













A különböző étolajok megítélése
A felsorolt kilenc étolaj közül negyvenhat dietetikus messzemenően az olívaolajat tartja a legjobb olajtípusnak (4. táblázat). Sokféleképpen fogalmazták meg, hogy miért az olívaolajra voksolnak. Az előnyös zsírsavösszetétel és a kedvező élettani hatások mellett gyakran szerepelt indokként, hogy jól kiegészíti a friss salátát. Volt, aki egyszerűen a különleges, finom íze miatt részesítette előnyben.

4. táblázat A különböző étolajok megítélése (Több olajfajta is megjelölhető volt.) 


Huszonnyolc dietetikus a napraforgóolajat is megjelölte, mint az egyik legjobb étolajat. Egy mondatban úgy lehet összefoglalni, hogy a napraforgóolaj az az olaj, amely széleskörűen felhasználható, megszokott és kedvelt ízű, mindenki számára ismert, megfizethető árú. A napraforgó-étolaj indoklásánál sokszor előkerült a hagyomány mellett ugyanis az anyagi megfontolás is. Olcsó és finom, vagy másképp fogalmazva: legjobb az ár–érték aránya.
Az egyéb kategóriába sorolt kevert étolajokat tizennégy esetben említették legjobb étolajként. Az indokok között szerepelt, hogy kedvezőbb a zsírsavarányuk, több előnyös tulajdonság összeadódik bennük, vagy a háromféle olaj által többféle hatás érvényesül.
A repceétolajat tizenegy dietetikus emelte ki a többi közül. A repceolaj mellett elsősorban a zsírsavösszetétele szólt, de a gazdaságosság ezúttal is felmerült a napraforgó-étolajhoz hasonlóan.
Nyolc, illetve kilenc dietetikusnak az a meggyőződése, hogy valamennyi felsorolt olajnak megvan a maga előnye, s mivel valamiért mindegyik jó, ezért nem lehet egyiket sem kiemelni.

Az étolajok ajánlása
A tanácsadás során hatvannyolc dietetikus tér ki étolajokkal kapcsolatos ajánlásra. Nem ritka, hogy akár három fontosnak ítélt információt is megosztanak a klienssel az olajokkal kapcsolatban.
Harmincöt dietetikus esetében az olívaolaj magasan vezeti az ajánlások listáját. A napraforgó-étolaj használatát kilenc dietetikus emelte ki. Szorgalmazták még az étolajkeverékek, illetve többféle étolaj használatát. De a lenmagolaj, a tökmagolaj, a kukoricacsíra-olaj, a repceétolaj és a dióolaj is felmerült az ajánlások során.
A felhasználás módjára tett javaslatnál az olívaolaj került előtérbe, amelyet a saláták mellett a tésztafélékhez is javasoltak. Előszeretettel ajánlják a dietetikusok a szezámmag-, a lenmag- és a tökmagolajat is saláták készítéséhez. Felhívják a figyelmet arra is, hogy kevesebb étolajat használjunk az ételkészítés során.

Étolajokkal kapcsolatos tévhitek
Arra a kérdésre, hogy találkozik-e tévhitekkel az étolajokkal kapcsolatban a munkája során, hatvanhét dietetikus válaszolt igennel. Akik találkoznak tévhitetekkel, azoknak több mint a fele (harminckilencen) nap nap után szembesülnek velük. Például: az emberek azt gondolják, hogy az étolajoknak kisebb az energiatartalmuk, mint az állati zsiradékoknak, s ebből az a további tévhit származik, hogy bármennyi étolajat felhasználhatnak az ételkészítés során, hiszen „az olajtól nem hízunk”.
Az állati zsiradékokkal kapcsolatban többször felmerült: sokan meg vannak győződve arról, hogy csak sertészsírral lehet magyaros ételeket készíteni.

Összefoglalás
A kérdőívet kitöltő dietetikusok java részére a különböző – eltérő zsírsav-összetételű – növényi étolajok tudatos fogyasztása jellemző. A tanácsadás során ötből négy dietetikus tér ki étolajokkal kapcsolatos ajánlásra is.
A lakosság körében a tudatos étolajfogyasztás elterjedését a hagyományok mellett az ismeretek hiánya (az ebből adódó tévhitek) és, sajnos, az anyagiak is gátolják. Köztudomású, hogy a szegény és a gazdag rétegek jövedelmi helyzetében mutatkozó különbségek visszatükröződnek az élelmiszerekre fordított kiadásokban is (2). A KSH adatai szerint az alacsony jövedelműek körében az állati zsiradékok egy főre jutó mennyisége több volt (4,2 kg/fő/év), mint a magas jövedelműeknél (3,5 kg/fő/év). Ezzel szemben a legtehetősebbek olívaolaj- és étolajfogyasztása (11,2 kg/fő/év) számottevően meghaladta a legalacsonyabb jövedelmi rétegbe tartozókét (6,8 kg/fő/év).
A dietetikus ezen a területen kétféle sikert könyvelhet el: ha a kliens áttér az állati zsiradék fogyasztásáról a növényi zsiradékra, illetve ha a táplálkozása során az eltérő zsírsav-összetételű növényi étolajokat tudatosan használja.

Irodalom
1. KSH: Az élelmiszer-fogyasztás alakulása 2006-ban. Statisztikai tükör, 86, 2, 2008. URL: http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xftp/stattukor/elelmfogy/elelmfogy06.pdf (2008. szeptember 10.).
2. KSH: A háztartások jövedelmének és fogyasztásának színvonala és szerkezete. Statisztikai tükör, 1, 3, 2008. URL:http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xftp/stattukor/haztjov06.pdf (2008. szeptember 10.).

Koszonits Rita dietetikus