Vissza a nyitólapra
KERES 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

A 2-ES TÍPUSÚ CUKORBETEGSÉG DIÉTÁS KEZELÉSE

A cukorbetegség közismerten elsősorban (és 1922 előtt kizárólag) diétával kezelt kórállapot. Ez vonatkozik mind az 1-es, mind a 2-es típusú diabéteszre. Diétás nézeteink - gondos táplálkozás-élettani kutatások eredményeként - az utóbbi évtizedben alapvető változáson mentek keresztül, ennek ellenére manapság is nagyon sokan - cukorbetegek és egészséges egyének egyaránt - idejétmúlt nézeteket vallanak a diéta lényegét illetően.
A korszerű diabéteszes étrend gyakorlatilag teljes mértékben egyezik azzal, amit egészséges táplálkozásként tartunk számon, s egyúttal egyik legfőbb megelőzési módja lehet a cukorbetegség terjedésének, ekképp közérdeklődésre tarthat számot.

Miért kell diétáznia a cukorbetegnek?

1. Az inzulinnal kezelt 2-es típusú cukorbetegnek azért kell diétáznia, mert az inzulinkészítmények hatásgörbéje az esetek többségében még nem felel meg a táplálékból felszívódó szénhidrátok által okozott vércukor-emelkedésnek. Soha, még az úgynevezett intenzív inzulinkezeléssel sem tartható a vércukor kellően alacsony szinten túlzott mennyiségű szénhidrátfelvételt követően, mert a bőr alá (szubkután) bejuttatott inzulin nem képes olyan gyorsan, olyan magas vérinzulinszintek létrehozására, mint az egészséges szervezet. Ez az oka annak, hogy az inzulinnal kezelt cukorbeteg egyszerre csupán korlátozott mennyiségű szénhidrátot fogyaszthat. Úgy is mondhatjuk tehát, hogy az inzulinnal kezelt cukorbetegnek azért kell diétáznia, mert a nem élettani inzulinszintekhez kell igazítani étkezéseit.

2. Az inzulininjekció nélkül kezelt 2-es típusú cukorbeteg szervezetének alapproblémája egyrészt az, hogy az étkezések során a vércukor szinten tartásához szükséges inzulin elválasztása késve indul meg, másrészt hasnyálmirigyének a béta-sejtjeiben termelődő inzulin - az inzulinrezisztencia miatt - nem képes a hatását teljes értékűen kifejteni. A diétás kezeléssel ehhez kell alkalmazkodni:
- lehetőleg kerülni kell a gyors vércukor-emelkedést okozó ételeket;
- naponta többször, egy-egy alkalommal pedig étkezésenként és személyenként meghatározott szénhidráttartalmú ételt kívánatos fogyasztani.
Már most szeretnénk kiemelni, hogy
2-es típusú cukorbetegség megjelenésekor elsősorban diétával és lehetőség szerint a fizikai aktivitás fokozásával kell kezelni a beteget, s csupán a diéta nem kielégítő hatása esetén kell kiegészítésképpen vércukorcsökkentő tablettákat adni.
De e téren is bizonyos hangsúlyeltolódásoknak lehetünk tanúi. Ezeknek a lényege - anélkül, hogy a kérdés részletes tárgyalása elé vágnánk - két dologban foglalható össze. Az egyik: a cukorbetegeknek nem kell speciális diétát tartaniuk, hanem nagyon hasonlót ahhoz, amit - a testtömeg figyelembevételével - a ''korszerű, egészséges táplálkozás'' címszó alatt foglalunk össze. A másik: a diabéteszes étrend nem szénhidrátszegény, hanem az utóbbi évek folyamán kialakult európai konszenzus értelmében éppenhogy szénhidrátgazdag. Míg az 1960-as évek végéig a 40% szénhidráthányad látszott ideálisnak, addig tíz éve a 45% szénhidráthányad, manapság pedig az 50% körüli szénhidrátfelvétel mellett érvelnek a diabetológusok. Az utóbbi - ismervén a hazai lakosság étrendjének 45% körüli szénhidráttartalmát - valóban szénhidrátgazdag táplálkozást jelent. (Az Egyesült Államokban és Indiában sokan a 75-80% szénhidráttartalmú étrend mellett érvelnek, ez azonban a mi viszonyaink között kivitelezhetetlen, s indokolatlannak látszik.)

A diéta főbb szempontjai
1. Az étrend energiatartalma. A diétának testre szabottnak kell lennie. Általánosságban az mondható, hogy a túlsúlyos diabéteszes nők számára fogyókúrájuk időtartamára az 5050 kJ-t, vagyis az 1200 kcal-t tartalmazó, a fogyókúrára javasolt férfiak és a rendes testtömegű nők részére a 6300 kJ-t, azaz az 1500 kcal-t tartalmazó, míg a rendes testtömegű férfiak, valamint a fizikailag aktív nők számára a 7600 kJ-t, azaz az 1800 kcal-t tartalmazó étrend javasolható. Szeretnénk megjegyezni: ha valaki befejezi a fogyókúrát, s az energiaszegény étrendet egy másikkal váltja fel, soha többé nem ehet annyit, mint fiatalkorában, amikor a testtömege rendes volt. Energiafelvételét csupán 20-30%-kal növelheti a visszahízás veszélye nélkül, mert a lefogyott diabéteszes - még ha a testtömegét teljesen normalizálta is - sohasem válik valódi sovánnyá, hanem mindig ''lefogyott kövér'', azaz visszahízásra hajlamos marad.
2. Az étrend összetétele. Jelenleg világszerte a zsírban és fehérjében szegény, viszont - mint említettük - a szénhidrátokban dús diétát tartják optimálisnak a cukorbetegek számára. A napi energiafelvétel 50%-ának szénhidrátokból kell származnia. A korszerű diabéteszes étrend összetétele tehát: 50% szénhidrát, 20% fehérje és 30% zsír. Ilyen értelemben a három, különböző energiatartalmú étrenden belül a különböző tápanyagok mennyisége az 1. táblázatban feltüntetettek szerint alakul.

1. táblázat: Az étrend tápanyag-összetétele különböző energiatartalom esetén

Energiatartalom

Szénhidrát

Fehérje

Zsír

kJ

kcal

 

g

 

4200

1000

125

50

33

5900

1400

175

70

46

7600

1800

225

90

60

3. Az étkezések gyakorisága. A napi ötszöri-hatszori étkezéssel egyrészt mérsékelhető az étkezések utáni vércukorszint-emelkedés mértéke, másrészt a táplálék kisebb adagokra való elosztása csökkentheti a testtömeg-gyarapodás esélyét. E helyütt kiemelnénk, hogy a napi egyszeri-kétszeri étkezés mellett fogyókúrázni szándékozók eleve kudarcra vannak ítélve; nekik is az ennél többszöri étkezés javasolható. Az inzulin nélkül kezelt 2-es típusú diabéteszesek tehát kisebb energiatartalmú étrenden a reggeli - ebéd - vacsora mellé tízórait és uzsonnát is fogyasszanak, 7600 kJ (1800 kcal) körüli vagy ennél nagyobb energiafelvétel esetén pedig úgynevezett utóvacsorát is iktassanak be, vagyis ez hatszori étkezést jelent. Ugyanez vonatkozik a naponta kétszer inzulinnal kezelt diabéteszesekre is.
4. Az étkezések szénhidráttartalma. Általános szabályként kell elfogadnunk, hogy minden étkezésnek megfelelő mennyiségű szénhidrátot kell tartalmaznia. Az inzulinnal kezelt cukorbetegek esetében ennek az az oka, hogy ha a folyamatos inzulinhatást nem ellensúlyozzák gyakran ismétlődő szénhidrátfelvétellel, a vércukorszint leesése (hipoglikémia) következhet be. Az inzulin nélkül kezelt cukorbetegeknél pedig azért van szükség az étkezésenkénti szénhidrátfelvételre, mert a hasnyálmirigy inzulinelválasztását elsősorban a szénhidrátokból felszabaduló szőlőcukor fokozza. Ne feledkezzünk el arról sem, hogy a vércukorcsökkentő szulfanilurea-tabletták - elsősorban a glibenclamid - szedése esetén is felléphet hipoglikémia ritka vagy esetenként szénhidrátot nem tartalmazó étkezések esetén. Az, hogy kinek, mikor, mennyi szénhidrátot kell fogyasztania, több tényező függvénye. Ezek egyike az az élettani tény, hogy a szervezet úgynevezett inzulinérzékenysége napszakos ingadozást mutat: legalacsonyabb reggel és késő délután, legmagasabb délben és éjjel. Ezzel magyarázható, hogy ha például reggel és délben azonos mennyiségű szénhidrátot fogyaszt a cukorbeteg, az reggel csaknem kétszeres mértékű vércukorszintemelkedést idézhet elő, ezért reggelire kevesebb szénhidrátot tanácsos fogyasztani, mint ebédre vagy vacsorára. Hogy mégis mennyit, arra közelítő választ kívánunk adni a 2. táblázatban, amelyben a különböző energiatartalmú étrendek esetén javasolt napi össz-szénhidrátmennyiség öt, illetve hat adagra oszlik 

2. táblázat: A napi szénhidrátfelvétel elosztása
különböző energiatartalmú diéták alkalmazásakor napi öt (hat) étkezés esetén

 

4200 kJ
(1000 kcal)

5900 kJ
(1400 kcal)

7600 kJ
(1800 kcal)

Reggeli

25 g

35 g

40 g

Tízórai

15 g

20 g

25 g

Ebéd

40 g

55 g

60 g

Uzsonna

15 g

20 g

25 g

Vacsora

30 g

45 g

50 g

Utóvacsora

 

 

25 g

5. A vércukorszintet gyorsan emelő élelmiszer, étel és ital fogyasztásának kerülése. Valószínűleg még mindig előfordul, hogy a cukorbeteg efféle tanácsot kap a kezelőorvosától: ''Cukrot, cukorral készült ételt, italt ne fogyasszon.'' Bár e tanácsot részben helytállónak véljük, a cukorbeteg étrendjének lényege nem ebben, hanem az előzőkben tárgyalt négy szempontban rejlik.
Régebben úgy véltük, hogy a cukor és a cukorral készült ételek-italok sokkal jobban emelik a vércukor szintjét, mint a keményítőt tartalmazók. Való igaz, hogy a vércukor szintjét legjobban a szőlőcukor (glükóz) emeli, amelyet a malátacukor (maltóz), a répacukor, nádcukor (szaharóz) és a tejcukor (laktóz) követ, míg a sor végén a gyümölcscukor (fruktóz) van, amelyet ezért diétás cukorként tartunk nyilván. Időközben, főként az elmúlt húsz év folyamán, a külföldön és itthon végzett gondos klinikai vizsgálatok kiderítették, hogy egyrészt a cukrok nagyobbik hányada a szőlőcukornál lényegesen kevésbé emeli a vércukorszintet, másrészt a régebben diétás célra leginkább ajánlott, keményítőt tartalmazó élelmiszerek többsége jobban emeli a vércukor szintjét, mint a répacukor! Ezzel egy új fogalom került be mind a szakmai, mind a laikus köztudatba, az úgynevezett glikémiás index. Ezen a szénhidráttartalmú élelmiszereknek és ételeknek a szőlőcukorhoz vagy esetenként a fehér kenyérhez (zsemléhez) viszonyított vércukoremelő képességét értjük. Számos magyaros étel esetében elvégezték (a zsemle vércukoremelő képességéhez viszonyítva) a glikémiás index vizsgálatát. Ennek alapján biztonsággal állítható, hogy a hazai konyha ételkülönlegességeinek glikémiás indexe - a marhapörkölttől a rántott húson át a szilvás gombócig (még ha zsírszegényen készültek is) - 10-40%-kal kedvezőbb, mint a fehér kenyéré vagy a zsemléé.

Jó okunk van tehát azt állítani, hogy a cukorbeteg - beleértve a fogyókúrázót is - semmilyen speciális diétát nem igényel, vagy legalábbis nem lényegesen különbözőt attól az étrendtől, amely - mint az ''egészséges táplálkozás alkotóeleme'' - bárkinek ajánlható.
Hogy ezek után mégsem ajánljuk a 2-es típusú cukorbetegeknek a répacukor fogyasztását, annak az az oka, hogy a cukor ''luxusenergián'' kívül semmi hasznosat sem tartalmaz a szervezet számára. Helyette sokkal értékesebb a természetes cukrok vagy a keményítő mellett növényi rostokat, ásványi sókat, vitaminokat, sőt nemegyszer fehérjét is tartalmazó egyéb szénhidrátforrások mindennapos fogyasztása.
Szólni kell azonban a cukorról úgy is, mint speciális esetben alkalmazandó gyógyszerről, a hipoglikémia legjobb ellenszeréről. Hipoglikémián a vércukortartalom 3 mmol/l alá csökkenését értjük. Enyhe esetben a cukorbetegnek azonnal cukrot, 10-15 g-nyi glükóztablettát - lehetőleg vízzel - célszerű magához vennie. Az utóbbi időben hazánkban is beszerezhető egy többfajta cukrot tartalmazó, fóliába csomagolt gél (Wellbion folyékony cukor), amelyet a szájba juttatva a hipoglikémia gyorsan kivédhető, s az ezt követő reaktív vércukor-emelkedés foka mérsékelhető.
Csupán glükóz, illetve Wellbion hiányában fogyasszon a beteg répacukrot (szacharózt), s azt is elsősorban oldatban, például üdítőital formájában. A szacharóznak ugyanis előbb le kell bomlania glükózzá és fruktózzá, azaz szőlőcukorrá és gyümölcscukorrá, s akkor is csak a glükóz emeli a vércukorszintet. Ezzel szemben a tiszta szőlőcukor azonnal felszívódik. Ezt követően viszont célszerű keményítőtartalmú táplálékot (kenyeret, zsemlét, burgonyát, tésztát stb.) is fogyasztani, hogy a hipoglikémia ne térjen vissza. Semmikor sem célszerű csokoládét, fagylaltot vagy vajkrémes süteményt adni hipoglikémiában, mert ezek meglehetősen lassan növelik a vércukortartalmat. A nyelni képtelen, eszméletlen cukorbeteg esetén tilos az etetést, itatást erőltetni. Ilyenkor csak az intramuszkuláris (izomba fecskendezett) Glucagon-injekció vagy az intravénás (gyűjtőérbe fecskendezett) glükózbeadás a megoldás kulcsa.
A ''diétás'' élelmiszerek helye és szerepe a cukorbetegek étrendjében
A szakemberek véleménye szerint a cukorbetegeknek elsősorban nem ''diétás'' élelmiszereket kell fogyasztaniuk, hanem a ''normális'', azaz az élelmiszerüzletekben és piacokon kapható élelmiszerekből kell összeállítaniuk étrendjüket, az ismertetett szempontok szerint.

A diétás élelmiszerek két nagy csoportba oszthatók:
1. Mesterséges édesítőszerek és a velük készült italok. Tabletták, porok és folyadékok formájában kerülnek forgalomba, s fontos alkotórészei az energiaszegény vagy energiamentes üdítőitaloknak és gyümölcsnektároknak. Világszerte és hazánkban is négyfajta mesterséges édesítőszert forgalmaznak: szacharin, ciklamát, aceszulfámK és aszpartam.
2. Cukorhelyettesítő anyagok és a velük készült sütő- és édesipari termékek. Minden olyan édesipari vagy sütőipari termék esetében - legyen az csokoládé, desszert, torta vagy piskóta -, amikor nélkülözhetetlen a cukor tömege, mesterséges édesítőszerek nem használhatók. Ez esetben csak az úgynevezett ''cukorhelyettesítők'' jöhetnek szóba. A gyakorlatban két fajtájukkal rendelkezünk: gyümölcscukor és szorbit.
Ami a 2-es típusú, túlnyomórészt súlyfelesleggel bíró cukorbetegeket illeti, nekik sem a fruktózzal, sem a szorbittal készült termékek nem javasolhatók, mivel ezeknek az energiatartalma megegyezik a cukoréval, s hozzá hasonló mértékben hizlalnak. Ezen túlmenően a fruktózzal készült diétás ostyák, kekszek csaknem ugyanolyan mértékben emelik a vércukorszintet, mint a cukrot tartalmazók. Ezért sem támogathatják a diabetológusok a ''diétás édességek'' fogyasztását.

Diéta és élvezeti szerek
Kávé, tea: egy-három dupla fekete, illetve két-négy csésze tea naponta fogyasztható, ha egyéb betegség miatt nem ellenjavallt. A koffein gyakorlatilag nem növeli a vércukor szintjét.
A szeszes italoknak három fajtáját kell elkülöníteni: a sok cukrot, a cukrot kis mennyiségben, valamint egyáltalán nem tartalmazókat.
Az tanácsolható, hogy csak ritka alkalmakkor fogyasszon a cukorbeteg cukrot nem tartalmazó szeszes italt (maximum egy pohárkával vagy 5 cl-nyi mennyiségben), s egyidejűleg mindig egyen némi szénhidrátot is. A legújabb európai diétás ajánlások szerint a napi 2-3 dl vörösbor a cukorbetegek esetében hozzájárulhat az érrendszeri betegségek megelőzéséhez. Ugyanakkor nem szabad elfeledkezni az alkohol nagy energiaértékéről sem: fokozott mértékben való fogyasztása a testtömeg nemkívánatos gyarapodását eredményezheti!

Székely Katalin dietetikus, Dr. Fövényi József főorvos





Creative Commons License
This work is licensed under a Creative Commons Attribution-Noncommercial-No Derivative Works 2.5 Hungary License.