Vissza a nyitólapra
KERES 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

ÁLTALÁNOS ISKOLÁS GYERMEKEK TÁPLÁLKOZÁSA

Az MTA Szociológiai Kutatóintézetének munkatársai 2003 tavaszán kérdőíves szociológiai felmérést végeztek a programban részt vevő nyolc település általános iskoláinak 3-8. osztályos tanulói körében.
A vizsgálat célja az volt, hogy minél részletesebb képet kaphassunk a tanulók életmódjáról, családi hátteréről és iskolához fűződő viszonyáról. Ennek megfelelően a kérdőív az alábbi nagy témaköröket ölelte fel: egészségi állapot, anyagi helyzet, olvasási és sportolási szokások, iskolai teljesítmény, iskolai és otthoni közérzet, szabadidős tevékenység.

1. táblázat: A megkérdezettek aránya évfolyamonként és nemek szerint


Az egyes évfolyamok nem különböznek szignifikánsan a nemek arányát tekintve.

Táplálkozás
A táplálkozási szokásokkal kapcsolatban elsősorban arról szerettünk volna képet kapni, hogy a tanítási napokon milyen táplálkozási ritmus jellemző a gyermekekre.
A helyes táplálkozás egyik legfontosabb tényezője a rendszeres étkezés. A táplálkozási ajánlások szerint legalább napi négy étkezés kívánatos, ideálisnak azonban a napi ötszöri étkezés tekinthető. A táplálkozási ritmus szempontjából stabil étkezésnek azt tekintettük, amely mindennap része a gyermek napirendjének. A gyermekek számára elengedhetetlen napi négy-öt stabil étkezés az életkor előrehaladtával csökkenő tendenciájú (1. ábra).

1. ábra: Napi stabil étkezések száma (%) N=1538 

Míg a harmadik osztályban a diákok 43%-a, addig a nyolcadikosoknak már csak 31%-a étkezik rendszeresen napi négy-öt alkalommal. Ezzel szemben a napi háromszori stabil étkezés az évek során egyre több gyermek táplálkozására jellemző, s nyolcadik osztályos korukra már ez lesz domináns (2. ábra).

2. ábra: Azok a gyermekek, akik tanítási napokon mindennap háromszor esznek N=1481 

Valamennyi korosztályban igen nagy azoknak a gyermekeknek az aránya, akik naponta háromnál kevesebbszer étkeznek. A gyermekek csaknem egyharmadának az étkezésében tehát nem figyelhető meg az az állandóság, amely egy iskoláskorú esetében elengedhetetlen.
Az étkezések rendszerességét az anyagi javakkal való ellátottság mértéke nem befolyásolja az adatok szerint. A tehetősebb családokban élő gyermekek körében ugyanolyan arányban vannak naponta kevesebb mint háromszor étkezők (33%), mint a kevésbé jómódú családokban (29%).
A gyermekek 7,6%-ával fordult elő, hogy éhes volt amiatt, mert otthon nem volt mit ennie. Az ötödik és a hetedik osztályos gyermekek adatait volt módunk összehasonlítani, s az eredmények nem térnek el az országos adatoktól. Összesen tizennyolc gyermek életében gyakran, illetve naponta meghatározó a táplálékbiztonság hiánya.
Tanítási napokon a gyermekek étkezésében az életkortól függetlenül az ebéd és a vacsora a leginkább állandó étkezés. Reggelizni már kevésbé szoktak a gyermekek, s e tekintetben az életkor előrehaladtával erőteljes csökkenés figyelhető meg. Míg harmadik osztályban még a gyermekek 72%-a rendszeresen, mindennap reggelizik, addig a nyolcadik osztályosoknak már csak 56%- áról mondható el ugyanez. Ezzel párhuzamosan jelentősen nő azoknak az aránya, akik tanítási napokon soha nem reggeliznek (a 3. osztályban 9%, a 8. osztályban 22%). A reggeli kihagyása nem csupán táplálkozás-élettani szempontból rossz, hanem az iskolai teljesítmény szempontjából is kedvezőtlen.
A gyermekek növekedésével a két kisétkezés közül főleg az uzsonna szorul egyre inkább háttérbe. A nyolcadik osztályban még minden második gyermek tízóraizik, ám uzsonnázni már csak minden negyedik gyermek szokott (3. ábra).

3. ábra: A tanítási napokon mindennap tízóraizó, illetve uzsonnázó gyermekek aránya (%)

Érdekes megfigyelni, hogy a reggeli étkezés mennyiben befolyásolja a táplálkozási ritmust (4. ábra).

4. ábra: A napi stabil étkezések száma a reggeli helye szerint (%) 
 

Szignifikáns különbség van a stabil étkezések számában azok között, akik mindennap otthon reggeliznek, s azok között, akiknél a reggeli másképpen zajlik (Phi = 0,211 p<0,000). Az otthon reggelizők között kevesebb olyan gyermek van, akinek a napi stabil étkezéseinek a száma háromnál kevesebb, s több olyan, aki naponta háromnál többször étkezik.
E felmérés szerint a harmadikosok 35%-a fogyaszt iskolai ebédet, ugyanakkor a nyolcadikosoknak már csak a 23%-a ebédel az iskolában. Bár a kérdés nem kimondottan az iskolai ebédlőben megevett ebédre vonatkozott, mégis joggal feltételezhetjük, hogy a gyermekek többségénél az iskolában elfogyasztott ebéd az iskolai étkeztetést jelenti. Átlagosan a gyermekek 7%- ának kerül sor valamelyik étkezésére az iskolai büfében.
Ezen adatok is alátámasztják, mennyire fontos, hogy az egészséges táplálkozásra vonatkozó elméleti és gyakorlati ismeretek egyre több, még általános iskolás gyermekhez eljussanak. Mindemellett hangsúlyozni kell azt is, hogy a gyermekek helyes táplálkozásának megalapozásában az iskolai étkeztetés mellett az iskolai büfé is komoly szerepet kaphat.
1 Részlet az alábbi tanulmányból: Örkényi, Á., Koszonits, R., Dávid, B., Tóth, O.: VÉP Oktatási Felmérés, 2003. A tanulmány a VÉP Életmódprogram
Iroda és az NKFP (1/017/2001) program támogatásával jött létre.

Koszonits Rita dietetikus,
az MTA Szociológiai Kutatóintézet munkatársa





Creative Commons License
This work is licensed under a Creative Commons Attribution-Noncommercial-No Derivative Works 2.5 Hungary License.