Vissza a nyitólapra
KERES 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

A GYERMEKKORI ELHÍZÁSRÓL EPIDEMIOLÓGIA ÉS KAUZISZTIKA II.
folytatás
a cikk I. része

A gyermekkori elhízás pszichés sajátosságai a tanulmány információi szerint nem elsősorban az obeszitás létrejöttében, hanem ennek az állapotnak a rögzülésében adjuváns hatásúak. A szakirodalomban számos alkalommal ismertetett tény, hogy az elhízás számos súlyos pszichológiai konzekvenciát rejt magában az egyénre nézve. Ilyenek, pl. a stigmatizáció, a szociális elutasítás és izoláció, az antipátia, a szociális képességek csökkent elsajátítása, a negatív önértékelés, valamint az ezek következtében kialakuló pszichés ártalmak és a depresszió. A problémát nehezíti, hogy sok esetben az elsajátított negatív szerepet a környezet és a család is fenntartja, támogatja. Tovább súlyosbítja az elhízott gyermek helyzetét, hogy a szervezetlen, időben és térben destrukturált környezet számos külső étkezési utasítást közvetíthet felé, elősegítve, hogy szükségleteinél több táplálékot fogyasszon el. Pszichés sajátosság, hogy az elhízott felnőttek és gyermekek erős elfogultságot mutatnak az étellel kapcsolatban, és számos, a fentiekből következő lelki problémájukat étkezéssel oldják fel, ezzel önmagát katalizáló folyamatot indítva el.

Az egyén folyamatos kölcsönhatásban él tágabb környezetével, a társadalommal, amely számos ponton hat vissza az egyénre. Természetesen ez a szabály az elhízás esetében is működik. Megfigyelések eredményei szerint az alacsonyabb szocioökonómiai státus, elsősorban a szükséges információk hiánya révén elősegítheti a gyermekkori elhízás kialakulását. Pozitív összefüggést sikerült kimutatni ezzel a kérdéssel kapcsolatban, pl. a csecsemő táplálása, elválasztása, a pszichés problémák kezelésének vonatkozása és a tévénézési szokások tekintetében.

A probléma komplex jellegéből következik, hogy a megoldás keresése is összetett szemléletmódot követel. Nehezíti a kérdést, hogy amíg az étkezés megváltoztatása nem vagy csak kis mértékű, addig a fizikai aktivitás fokozása külön időráfordítást igényel az egyén részéről és jelentős anyagi támogatást az egészségpolitika részéről.
Az elhízás felnőtt- és gyermekkori formája mindinkább szélesebb rétegeket érint szerte a világon. Felismerve azt a tényt, hogy ez a jelenség aktuálisan és a jövőt tekintve is milyen fokozott egészségügyi kockázatot és annak költségvetést súlyosan terhelő vonatkozásait rejti magában, a szakma részéről a világ minden táján számos, a prevenciót és a komplex szemléletmódot közvetítő kezelési stratégia kialakítását célzó törekvés indult meg.

Csoportok

Triceps bőrredővastagság

a vizsgálat kezdetén

az 1. év végén

részvevők
kontrollcsoport

10,9 mm
10,7 mm

11,3 mm
13,0 mm

 
5. táblázat: A triceps bőrredővastagság alakulása az első év végén

Súlycsoportok

6-7 évesek

10-11 évesek

sovány
normális testtömegű
túlsúlyos

7,9%
71,5%
20,6%

10,5%
45,5%
44,0%

 
6. táblázat: A gyermekek súlycsoportonkénti megoszlásának változása
a vizsgálat 4. évében

A hatékony megelőzésre irányuló, átfogó, hosszú utánkövetéssel végzett vizsgálat kezdődött az 1990-es évek közepén Németországban, a KOPS (Kieler Obesity Prevention Study).
A vizsgálat során öt-hat éves iskolás gyermekeket céloztak meg. A korcsoport kiválasztásának indoka az az ismert tény, hogy a gyermekekre irányuló korai beavatkozás hatékonyabb a közvetlenül a felnőtteket célzó erőfeszítéseknél. Továbbá a vizsgálat kezdeményezői azt is célul tűzték ki, hogy elemezzék a gyermek súlygyarapodása szempontjából kiemelkedő szenzitivitású, a 3. és a 7. életév között bekövetkező, második BMI-csúcs alkalmával elkezdett beavatkozás hosszú távú hatásait a serdülővagy akár a felnőttkorig. Jelentős ez a kezdeményezés, ha figyelembe vesszük azt a vizsgálati eredményt, mely szerint az öt- hét éves túlsúlyos gyermekek 40%-a, míg a túlsúlyos serdülők 85%-a őrzi meg súlyfeleslegét és válik túlsúlyos, vagy akár elhízott felnőtté.
A vizsgálat az 1995-96-os évben kezdődött, az utánkövetést 2010-ig tervezik. A beválogatás során az öt-hét éves korcsoportból 5000, a tíz-tizenegy éves korcsoportból 1000 gyermeket néztek meg. A vizsgálatban összesen kilencszázkilencven gyermek és kilencvenkettő család vesz részt.
A tanulmány első lépéseként a vizsgálatba bevont iskolákat és családokat egyenlő mértékben és tartalommal tájékoztatták, amelyre azért volt szükség, hogy a megfigyelt időszakban azonos viselkedési, oktatási üzenetet közvetítsenek a gyermekeknek és szüleiknek.
Az átadott információ kulcspontjai a következők voltak:
1. a mindennapi étkezés részeként épüljön be a gyümölcsök és a zöldségek fogyasztása,
2. törekedni kell a nagy zsírtartalmú élelmiszerek fogyasztásának csökkentésére,
3. minimum egy óra fizikai aktivitás naponta,
4. a tévé előtt eltöltött idő maximum 1 órára mérséklődjön naponta.
Mindezen direktívákon kívül a tanárok külön oktatásban is részesültek, illetve az iskolákban biztosították az aktívan eltöltött óraközi szünidő lehetőségét. A túlsúlyos vagy a túlsúly kialakulásának kockázatával rendelkező gyermekeknek komplex programot kínáltak, amelynek részeként táplálkozási tanácsadáson, családi programokon, szervezett sporteseményeken vehettek részt. A strukturált edukáció célja a család egészének életmódváltása volt, az egyéni önállóságot és az önbizalmat erősítő ajánlásokon keresztül, összetett, oktatási és szociális támogatással.

A program eredményei a vizsgálat első és negyedik évében több szempontból is pozitívan értékelhetők. Megfigyelhető volt a triceps bőrredővastagság növekedésének lassulása, amely a vizsgálat első évében 83%-kal volt kevesebb a kontrollcsoportban mért értékeknél, továbbá észlelték a test zsírtartalmának mérséklődését is, amely 3,2%-kal volt kisebb a kontrollcsoporténál.
Megfigyelhető volt továbbá a programban részt vevő gyermekek körében az egészséges életmódhoz kapcsolódó magatartás számottevő változása is.
A vizsgálat ideje alatt a gyermekek különböző súlycsoportok közötti aránya is jelentékeny átalakulást mutatott. A kis tömegű gyermekek hányada kismértékben, csaknem 3%-kal emelkedett. Ennek oka feltehetően abban keresendő, hogy a normál testtömegű iskolások 11%-a került ebbe a kategóriába a negyedik vizsgálati év végére. A kezdetben sovány gyermekek csupán 30%-a maradt ebben a csoportban, további 48%-uk vált normál súlyúvá és 23%-uk lett túlsúlyos az idő előrehaladtával. A normális testtömegű gyermekek 52%-a maradt ebben a kategóriában, 37%-a vált elhízottá. A túlsúlyos iskolások 77%-a őrizte meg súlyfeleslegét, és maradt túlsúlyos.
A vizsgálat eredményeként az első négy évben az elhízás prevalenciája 49%-kal csökkent. Az adatok mélyebb elemzése során kiderült, hogy a program számos normális testtömegű gyermeket védett meg az elhízástól. A túlsúlyossá váló gyermekek száma 68%- kal mérséklődött. Sajnálatos tény, hogy a már kezdetektől túlsúlyos iskolásokra a program hatástalan volt. A negyedik év végére, a program fő eredményeként, a testtömeg 4 kg-os különbséget mutatott a vizsgált és a kontrollcsoport iskolásai között.

Összefoglalásul elmondható, hogy a program csökkentette a túlsúly kialakulásának előfordulási gyakoriságát, de a már létrejött túlsúlyt nem befolyásolta. A családok bevonásával folyt program hatásosnak bizonyult a súlyfelesleggel rendelkező gyermekek körében, főként a magasabb szocioökonómiai osztályba tartozóknál.

Csoport/életkor

Sovány

Normális súlyú

Túlsúlyos

részvevők (105 fő)
6-7 évesek
10-11 évesek


7,6%
2,5%


80,0%
75,2%


12,4%
21,9%

kontrollcsoport (105 fő)
6-7 évesek
10-11 évesek


7,6%
2,9%


80%
56,2%


12,4%
41,0%

7.táblázat: A program eredményeinek adatai a negyedik év végén

 

Változások

Vizsgált csoport
(105 fő)

Kontrollcsoport
(105 fő)

túlsúlyos maradt
túlsúlyossá vált normál súlyú

85%
13%

77%
40%

8. táblázat: A túlsúlyos kategóriában bekövetkezett változások

A vizsgálat során elemezték a gyermekek táplálkozási szokásait is, amely során nem találtak egyértelmű összefüggést a táplálékfelvétel, illetve annak változása és a túlsúly előfordulási gyakorisága között. Megfigyelték, hogy a túlsúlyos gyermekek normális tömegű társaiknál kevesebb zöldséget és gyümölcsöt fogyasztottak, de nem volt lényeges különbség az édesség, a rágcsálnivalók, az üdítőitalok és a chips fogyasztási gyakoriságában. A tanulmány során tehát nem sikerült megkérdőjelezhetetlen bizonyítékot találni arra vonatkozóan, hogy az étkezési szokások jellegzetességei előre jeleznék a túlsúly kialakulását. Megállapították továbbá, hogy a túlsúly előfordulási gyakorisága nagyobb volt a fizikailag inaktív és a hosszú időt a tévé előtt töltő gyermekeknél. Szoros összefüggést sikerült kimutatni a család szocioökomómiai státusa, a tévénézési szokások és az étkezési jellegzetességek között. Szintén kapcsolatot fedeztek fel a BMI és a szociális státus között, az alacsonyabb státusú családokban nagyobb testtömeg index volt kimutatható. A szociális összefüggést a vizsgálat során az elhízott szülők gyermekeinél hangsúlyosabbnak találták.
Más ajánlások a gyermekkori elhízás kezelésének kérdését még komplexebb módon, pszichés tényezők figyelembevételével közelítik meg. A terápia fő célja ebben az esetben az, hogy az elhízott gyermeknek családi környezetben közvetítsék a normál étkezési mintát.

Az összetett kezelés fő pillérei:
- kis zsír- és nagy szénhidráttartalmú étrend mérsékelt energiarestrikcióval (a növekedési folyamat zökkenőmentességére való tekintettel),
- fokozott fizikai aktivitást ösztönző környezet és mozgásprogram kialakítása (javaslat: naponta legalább 60 perc fizikailag közepesen aktív időtöltés és hetente minimum két alkalommal végzett aktív izommunka),
- a viselkedés módosítása.

A kezelés sikerességének feltétele a család bevonása. Az effektivitás érdekében kidolgozott alapelvek a következők:
1. Könnyen megvalósítható gyakorlatok meghatározására van szükség, amelyek a gyermek aktuális szokásaiból, preferenciáiból indulnak ki. A végrehajtás során apró, a gyermek számára sikeressége folytán inspiráló lépésekben célszerű haladni. Pl. közepes intenzitású, rövid időtartamú aerobik gyakorlatok végzése.
2. Az egészséges étkezési szokások elsajátítása rögzített étkezési időpontok meghatározásával, szigorú megszorítások nélkül történjen. Hasonlóan a mozgásedukációhoz a gyermek aktuális szokásaiból kiindulva, apró lépésekben menjen végbe.
3. Lényeges szempont a család bevonása a terápiába, amelynek célja a család felelősségének tudatosítása (pl. abban, hogy mit, mikor és mennyit eszik a gyermek), a pozitív megerősítés képességének elsajátíttatása, a kezelés sikerességének és az esetlegesen fellépő konfliktusok eredményes megoldásának erősítése.
A testtömegszabályozás szempontjából az alábbi viselkedésmódosító stratégiák bizonyultak eredményesnek:
1. Ingerkontroll: ez a meghatározás tulajdonképpen az étkezés restrukturálását jelenti, tehát pl. azt, amikor az étkezést meghatározott időpontokhoz, helyhez kötjük.
2. Problémamegoldás: ennek során a gyermek megtanulja kezelni a nagy rizikójú étkezési helyzeteket és stressz-szituációkat.
3. Előre nem látható események kezelése.
A komplex, pszichés tényezőket is figyelembe vevő kezelés eredményességét számos vizsgálat sikeressége bizonyította és bizonyítja. Az adatok önmagukért beszélnek: a kezelt gyermekek 70%-a elérte a kitűzött terápiás célt, 15%-a bár a célnál kisebb mértékben, de csökkentette súlyát. A túlsúlyos gyermekek 22%-a normális testtömegű lett.
Számos felmérés, vizsgálat, kutatás végkövetkeztetése bizonyítja, hogy a gyermekkori túlsúly és elhízás komplex megközelítést tükröző kezelésével, a sokrétű információk felhasználásával az obeszitás eredményesen megelőzhető, kezelhető, ezáltal a jövőben várható egészségügyi kockázat számottevő mértékben csökkenthető.
Készült a CEFS 2002-es kongresszusának tudományos kerekasztal-megbeszélésének előadás-kivonatai alapján.

Fordította: Szűcs Zsuzsanna





Creative Commons License
This work is licensed under a Creative Commons Attribution-Noncommercial-No Derivative Works 2.5 Hungary License.