Vissza a nyitólapra
KERES 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
ÉLELMISZER
A sztívia a kutatások és szabályozások tükrében
 

Bevezetés

A jázminpakóca vagy sztívia (Stevia) és a belőle készült teák forgalma a biotermékek piacán 2006 szeptemberéig világviszonylatban 14,4 millió dollárt tett ki, s folyamatosan nő iránta a kereslet (1). Hazánkban nincsenek hivatalos forgalmi adatok, mivel forgalmazását – a kozmetikai szereket kivéve – nem engedélyezték. A helyzet paradox voltáról sokat elárul, hogy a különböző (kb. húsz) sztíviatermékek forgalmazásával napjainkban négy-öt cég foglalkozik a magyar piacon. A leggyakrabban édesítőszerként használt vegyület megosztja a szakembereket. A használatával kapcsolatos álláspontok sem az Európai Unióban, sem világszerte nem egységesek. Áttekintésünk aktualitását az adja, hogy egy új, egyesült államokbeli kutatás a sztívia biztonságos használatát bizonyítja (2). Ez növelheti az érdeklődést iránta, ám az Európai Unió területén e növény és szárított levele édesítőszerként, élelmiszer vagy étrend-kiegészítő összetevőjeként jelenleg kereskedelmi forgalomba nem hozható.

A növény
A Stevia rebaudiana Bertoni a fészkesek családjába tartozó évelő, szubtrópusi, Paraguayban őshonos növény. A Stevia nemzetségbe tartozó százötvennégy ismert faj közül két édes hajtású van, viszont ez az egyetlen szteviolglükozidot (a szteviozid metabolitja, diterpén-glükozid-molekula) 8–15%-ban tartalmazó növény. A dél-amerikai őslakosok évszázadok óta ismerik és használják ezt az extrém édes ízt adó növényt, amely 1899-es svájci felfedezőjétől, Moisés Santiago Bertonitól kapta a tudományos nevét (3). Gyakran a növényből nyert tízféle szteviolglükozidot tartalmazó kivonatot is egyszerűen csak szteviozidnak nevezik.

Az édesítőszer
A növényből kivont, édes ízért felelős szteviolglükozidok különösebb lebontás nélkül emésztődnek, ezért az energiaértékük rendkívül kicsi. Az elfogyasztott szteviozid nem szívódik fel a bélfalon keresztül, s az emésztőenzimek sem képesek lebontani (4). Fenilketonúriások biztonságosan fogyaszthatják, mivel a sztívia, illetve a szteviozid nem tartalmaz fenil-alanint.

Kutatási eredmények
Cukorbetegség. A sztívia és a szteviozid fogyasztása nem emeli a vércukorszintet, így a cukorbetegek biztonságosan fogyaszthatják. Néhány dán és brazil kutatócsoport azt is kimutatta, hogy rendszeres fogyasztása 2-es típusú cukorbetegség esetén a vércukorszint szignifikáns csökkenését eredményezi (5), növeli a szőlőcukor tűrését (6), enyhíti az inzulinfüggést, szabályozza az inzulinszintet. Más tanulmányok vérnyomáscsökkentő és a hasnyálmirigy működését segítő hatásáról számolnak be, de A- és C-vitamin-, cink-, rutin-, magnézium- és vastartalma sem mellékes.
Azt is kimutatták, hogy a rendszeresen fogyasztott sztívia képes a vércukorszintet szabályozni. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy helyettesítheti a hagyományos kezeléseket, de mellettük alkalmazva sokat segít a cukorbetegség kontrollálásában (7).
Magas vérnyomás. A Chan és munkatársai által végzett kutatás szerint a sztívia (napi háromszor 250 mg szteviozidot egy éven keresztül fogyasztva) segít a magas vérnyomás – az idézett tanulmányban az átlagos vérnyomás 166/102 Hgmm-ről 153/90 Hgmm-re – csökkentésében (8), miközben a normális vérnyomást változatlanul hagyta, tehát egészségeseknél nem okozott vérnyomáscsökkenést (9).
Baktérium- és vírusölő hatás. A sztívia gátolja sok káros baktérium és vírus szaporodását, így hatékonyan alkalmazható megfázás, influenza és szájfertőzés ellen. Japán kutatók igazolták, hogy a sztívia vizes oldata baktericid hatású az ETEC- (Enterohemorrágiás E. Coli, O157:H7) törzset is tartalmazó, élelmiszerekkel terjedő kórokozó baktériumokra, emellett a kólibaktériumok verocitotoxin termelését is visszaszorította (10).

A sztívia felhasználása
A sztívia számos módon felhasználható. A szárított vagy nyers leveleiből készített főzet negyvenszer, míg az édes ízéért felelős szteviozid kb. 250-szer–300-szor (3) édesebb a cukornál, ezért – a cukorhoz képest – csekély mennyiség kell belőle.
Ha a napi cukorfelvételt teljes mértékben sztevioziddal helyettesítik (131 g cukor/nap EU-átlag), akkor az kb. 430 mg szteviozid elfogyasztásának felel meg, s ebből a vastagbélben 240 mg szőlőcukor keletkezik. Ennek a mennyiségnek kb. 1/3-át a bélbaktériumok lebontják, 1/3 rész kiürül a szervezetből, míg 1/3 rész (80 mg) felszívódik a bélfalon keresztül. Ez a glükózmennyiség napi 0,3 kcal-nak felel meg, ami gyakorlatilag elhanyagolható.
A sztívia, ill. a szteviozid sütésre/főzésre használható, mivel hőstabil vegyület. A szteviozid olvadáspontja 198 °C, azonban ezen a hőmérsékleten sem bomlik el vagy barnul meg. Összetétele különböző pH-viszonyok között nem változik, így tejtermékek, illetve savas gyümölcsök (eper, narancs, citrom, ananász) édesítésére is alkalmas.

Élelmiszer-biztonsági szempontok és a szabályozás
A Magyar Élelmiszerkönyv 1-2-89/107. sz., az élelmiszerekhez engedélyezett adalékanyagok általános előírásainak részletezéseképpen 2005. január 15-óta a Magyar Élelmiszerkönyv 1-2-94/35. sz. előírása rendelkezik az élelmiszerekben használható édesítőszerekről (11). Ez az előírás egyaránt alkalmazandó az élelmiszerek édes ízének kialakítására, valamint az asztali édesítőszerekre és az ezekhez használt élelmiszer-adalékanyagokra. A 2. paragrafus értelmében csak az ennek mellékletében felsorolt édesítőszerek hozhatók forgalomba mind a végső fogyasztónak eladás, mind pedig az élelmiszer előállításához való felhasználás céljából. Az említett rendelkezés (11) kétszer változott (12, 13), azonban egyik sem érintette a sztívia szabályozását.
A sztívia növény és szárított levele volt az első kérelem tárgya, amelyet az 1997-ben életbe lépett, új élelmiszerekre vonatkozó európai uniós szabályozás hatálya alatt benyújtottak az EU Élelmiszer Tudományos Bizottságához (14). Tekintettel arra, hogy a kérelmező nem nyújtott be megfelelő adatokat a termék specifikációjára, standardizációjára és toxikológiai tulajdonságaira vonatkozóan, a bizottság nem találta megalapozottnak a kérelmet (15), így 1999. június 19-ei véghatározatában visszautasította az engedélyezés iránti kérelmet (16). Ennek megfelelően jelenleg a sztívia növény és szárított levele édesítőszerként, élelmiszer-összetevőként vagy étrend-kiegészítő összetevőjeként az Európai Unió területén nem forgalmazható.

Összefoglalás
Azt az álláspontot, hogy egy élelmiszer akkor is biztonságosnak tekinthető, ha már nagyon régóta fogyasztva nem mutat mellékhatásokat, a sztívia esetén sem az Egyesült Államokban, sem Európában nem fogadták el. Bár sok készítmény kapható hazánkban mind a bolti, mind az internetes kereskedelmi forgalomban, tudnunk kell, hogy mivel nincs a birtokukban elegendő és meggyőző adat annak eldöntésére, hogy ezeket a termékeket biztonságosan használni lehessen, ezért a forgalmazásukat nem engedélyezték.

Irodalom
1. Változások a sztíviapiacon. URL: http://www.stevia.shop.hu/hu/cikkek/valtozasok-a-sztivia-piacon.html (2008. szeptember 1.).
2. Prakash, I., Dubois, G. E. et al: Development of rebiana, a natural, non-caloric sweetener. Food Chem. Toxicol., 46, Suppl. 7, S75–82, 2008.
3. Geuns, J. M. C.: European Stevia Center. Katholieke Universiteit, Leuven, 2008. URL: http://bio.kuleuven.be/biofys/ESC/English/ESC.htm (2008. szeptember 1.).
4. Geuns, J. M., Buyse, J. et al: Metabolism of stevioside by healthy subjects. Exp. Biol. Med., 232/1, 164–173, 2007.
5. Gregersen, S., Jeppesen, P. B. et al: Antihyperglycemic effects of stevioside in type 2 diabetic subjects. Metabolism., 53/1, 73–76, 2004.
6. Curi, R., Alvarez, M. et al: Effect of Stevia rebaudiana on glucose tolerance in normal adult humans. Braz. J. Med. Biol. Res., 19/6, 771–774, 1986.
7. Chen, T. H., Chen, S. C. et al: Mechanism of the hypoglycemic effect of stevioside, a glycoside of Stevia rebaudiana. Planta. Med., 71/2, 108–113, 2005.
8. Chan, P., Tomlinson, B. et al: A double-blind placebo-controlled study of the effectiveness and tolerability of oral stevioside in human hypertension. Br. J. Clin. Pharmacol., 50/3, 215–220, 2000.
9. Maki, K. C., Curry, L. L. et al: The hemodynamic effects of rebaudioside A in healthy adults with normal and low-normal blood pressure. Food Chem. Toxicol., 46, Suppl 7., S40–S46, 2008.
10. Tomita, T. , Sato, N. et al: Bactericidal activity of a fermented hot-water extract from Stevia rebaudiana Bertoni towards enterohemorrhagic Escherichia coli O157:H7 and other food-borne pathogenic bacteria. Microbiol. Immunol., 41/12, 1005–1009, 1997.
11. Magyar Élelmiszerkönyv (Codex Alimentarius Hungaricus) 1-2-94/35. sz. előírás. Az élelmiszerekben használható édesítőszerek. MÉK, Budapest, 2005.
12. A földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter 2/2005. (I. 11.) FVM-rendelete a Magyar Élelmiszerkönyv közösségi előírások átvételét megvalósító kötelező előírásairól szóló 56/2004. (IV. 24.) FVM-rendelet módosításáról.
13. A földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter 6/2008. (I. 17.) FVM-rendelete a Magyar Élelmiszerkönyv közösségi előírások átvételét megvalósító kötelező előírásairól szóló 56/2004. (IV. 24.) FVM-rendelet módosításáról. 4. paragrafus.
14. Regulation (258/97/EC) of the European Parliament and of the Council of 27 January 1997 concerning novel foods and novel food ingredients. Official Journal of the European Communities, L. 43, 14/02/1997, 1–6, 1997.
15. European Commission, Scientific Committee on Food: Opinion on Stevia rebaudiana Bertoni plants and leaves. CS/NF/STEV/3 Final, 17/6/99. European Commission, 1999. URL: http://www.europa.eu.int/comm/dg24/health/sc/scf/index_en.html (2008. augusztus 1.).
16. 2000/196/EC Commission Decision of 22 February 2000 refusing the placing on the market of Stevia rebaudiana Bertoni: plants and dried leaves as a novel food or novel food ingredient under Regulation (EC) No 258/97 of the European Parliament and of the Council. Official Journal of the European Communities, L 61/14, 8, 3, 2000.

Lelovics Zsuzsanna dietetikus, Vági Zsolt dietetikushallgató, dr. Figler Mária




Creative Commons License
This work is licensed under a Creative Commons Attribution-Noncommercial-No Derivative Works 2.5 Hungary License.