Vissza a nyitólapra
KERES 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
A TESTMOZGÁS JÓTÉKONY HATÁSA FIATALKORBAN

A felnőttkori ülő életmód valamennyi halálozási okkal összefügg. A rendszeres testmozgás jótét hatása - a vér lipidprofiljának javulása, a magas vérnyomás csökkenése, a vércukorszint megfelelő szabályozása, az elhízás kialakulásának megakadályozása, a csontritkulás késleltetése és lassulása, a jóllét élettani megalapozása - tényeken alapul, s megfelelően bizonyítva van. A gondosan megtervezett, jól kontrollált, gyermekek és serdülők részvételével végzett prospektív vizsgálatok ritkák, így jelenlegi ismereteink nagy része ''edzett'' és ''edzetlen'', ''aktív'' és ''inaktív'' fiatalokkal végzett összehasonlításokon alapul. Az azonban tény, hogy a fiatalkori megfelelő testmozgás javítja az egészségi és jólléti mutatókat.
Az intervenciós vizsgálatok kevés látványos bizonyítékot szolgáltatnak arra vonatkozóan, hogy normál lipidszintű fiatalok esetében a testmozgás javítja a vér lipidprofilját, illetve a rendes vérnyomásúaknak nyugalmi helyzetben csökkenti a vérnyomását. Az edzett vagy a testileg igen aktív fiataloknak jellemzően magasabb a HDL-koleszterinszintjük, mint edzetlen, inaktív társaiknak. Magas vérnyomású fiatalok esetében mind a diasztolés, mind a szisztolés vérnyomás csökkenését figyelték meg. Hasonlóképpen kedvezően alakult az olyan rendszeres testmozgást végző serdülők vérének lipidprofilja, akik inzulinfüggő diabétesz mellituszban szenvednek, illetve akiknek legalább az egyik szülőjére három, koszorúérre vonatkozó kockázati tényező jellemző volt.

A túlsúlyosság és az elhízás prevalenciája a serdülőkor során nő. A felmérések igazolják, hogy a serdülőkori túlsúlyosság számos felnőttkori betegségnek teremtheti meg a feltételeit. A vizsgálatok azt mutatják, hogy a túlsúlyos vagy elhízott gyermekek kevésbé aktívak nem túlsúlyos és nem elhízott társaiknál, s mind a rendes testtömegű, mind a túlsúlyos fiatalok testedzése kismértékben, de szignifikánsan csökkenti a testzsír mennyiségét. Az elhízott fiatalok testmozgása előnyösen hat a lipidek és a glükóz anyagcseréjére.
Az edzett fiatalok csontjainak ásványianyag-sűrűsége nagyobb, mint kevésbé aktív társaiké, azaz pozitív összefüggés áll fenn a testtömegfejlesztő sportok űzése és a csont ásványianyagsűrűsége között. A gyermekekkel és serdülőkkel végzett vizsgálatok azt mutatják, hogy a testtömegfejlesztő testmozgás növeli a csonttömeget, míg a tétlenséggel töltött időszakok előnytelenül hatnak a csontrendszer egészségi állapotára.
A felmérések egyértelmű kapcsolatot mutatnak a rendszeres testmozgás és az önbecsülés, az énkép, a depressziós tünetek meg a szorongás/stressz javulása között. A testmozgás és az ellenséges viselkedés/indulatok közötti összefüggésre vonatkozó bizonyítékok nem egyértelműek, ám a pszichés jóllétre vonatkozóan semmilyen negatív hatásról sincs adat.
A gyermekkori testmozgás a viselkedés szempontjából azért fontos, mivel a felnőttkori egészségi állapot a gyermekkorban kialakult viselkedési formákból is eredhet. A testmozgással kapcsolatban végzett vizsgálatok során ugyan nem kísérték végig a gyermekeket a felnőttkorig, ám a szakirodalom szerint a serdülőkori rendszeres testmozgásra való késztetés, ha alacsony vagy közepes szinten is, a felnőttkorban is megmarad. Minthogy a testmozgás hiánya jobban rögzül az emberben a testmozgásnál, az ülő életmód kialakulásának megakadályozása végett ésszerűnek látszik a gyermeknek, serdülőnek a rendszeres testmozgásra szoktatása.
A gyermekek testmozgását firtató vizsgálatok egyértelműen igazolják, hogy a fiúk körülbelül ötéves kortól aktívabbak a lányoknál, s a testmozgás intenzitása az aktív sportolókat kivéve a gyermekkor végétől a serdülőkoron át a felnőttkorig mindkét nemnél csökken. Különösen a tizenéves korban drámai a csökkenés, amikor is sok fiatal ülő életmódra tér át. A kihívás tehát az, hogy a gyermekkorban ösztönözni kell a megfelelő testmozgást, s elő kell segíteni az aktív életstílus kialakulását. Ettől nagymértékben függ ugyanis gyermekeink egészsége és jóléte.

Irodalom
Physical activity and health. A report of the surgeon general. US Department of Health and Human Services, Centers for Disease Control and Prevention, National Center for Chronic Disease Prevention and Health Promotion, 1996.
Armstrong, N., Van Mechelen, W. (szerk.): Pediatric exercise science and medicine. Oxford University Press, 2000. Armstrong, N., Welsman, J.: Young people and physical activity. Oxford University Press, 1996.
Malina, R. M.: Tracking of physical activity and physical fitness across the lifespan. Research Quarterly for Exercise and Sport, 67 (suppl. 3), 48-57, 1996.


Neil Armstrong
Gyermekegészségi és -testmozgási Központ,
Exeteri Egyetem, Egyesült Királyság




Creative Commons License
This work is licensed under a Creative Commons Attribution-Noncommercial-No Derivative Works 2.5 Hungary License.