Vissza a nyitólapra
KERES 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

A SZILÍCIUM - AZ ESSZENCIÁLIS NYOMELEM

A szilícium létfontosságú nyomelem az emberi szervezetben. Kutatásában E. M. Carlisle vállalt úttörő szerepet: az 1970-es években elsőként bizonyította, hogy ez az elem részt vesz a kötő- és támasztószövetek struktúrájának kialakításában. 3-7
Egy 70 kg tömegű felnőtt szervezete mintegy 1,4 g szilíciumot tartalmaz, amelynek legnagyobb része az emberi kötőszövetben található. Különösen sok szilíciumot tartalmaznak a csontok és a porcok, a bőr, a visszerek, a verőerek, a légcső, az inak, valamint a szem szaru- és ínhártyája. 1 Az életkor előrehaladásával főként a főverőér, a véredények és a bőr szilíciumtartalma csökken. Ezért különösen idősebb korban megfontolandó a szilíciumpótlás.

Szilíciumszükséglet
A szilíciumszükségletre vonatkozóan végzett vizsgálatok szerint a napi felvétel 20-40 mg közötti, és szoros korellációt mutat az étkezési szokásokkal. Finn felmérések szerint a táplálékkal felvett szilícium mennyisége napi 29 mg- ra tehető. Angliában Bowen 2 31 mg- ot, Japánban Teraoka 41 mg-ot javasol. Az Egyesült Államokban Kelsay 8 kimutatta, hogy a rostszegény, főként állati eredetű élelmiszereket fogyasztók napi szilíciumfelvétele 21 mg, míg a rostban gazdag étrend átlagosan 46 mg szilíciumot tartalmaz.
Mindez nem meglepő, ha az élelmiszerek szilíciumtartalmára vonatkozó adatokat 12 vizsgáljuk. Eszerint a nővényi eredetű táplálkozás több szilícium felvételére vezet, mint az állati eredetű (1. táblázat). Hazánkban szilíciumellátottságra vonatkozó vizsgálatokat még nem végeztek, mindazonáltal a honi táplálkozási szokások figyelembevételével nem zárható ki a csökkent szilíciumfelvétel és a következményes szilíciumhiány.

Élelmiszer

Szilíciumtartalom (mg/100 g)

zabliszt (teljes kiőrlésű)

1150

kerti zsázsa

610

árpa

230

búzakorpa

68

rizs (teljes kiőrlésű)

40

spenót

27

cékla

25

petrezselyem

13

mazsola

12

zöldbab

10

mogyoró

10

kapor

8

banán

8

hagyma

6

paradicsom

6

sárgarépa

1-8

fekete ribizli

3

sajt, húsfélék

0,2-4

1. táblázat

A szilícium élettani szerepe
A szilícium - mint említettük - a kötőszövetben, különösen a csont- és a porcszövetben játszik kiemelkedő szerepet.

Porcszövet
Számos vizsgálat igazolta, hogy a szilíciumhiány kóros elváltozásokat okoz a porc felépítésében, illetve kisebb porctömeg képződik. A szilíciummal megfelelően ellátott tyúkokhoz képest a szilíciumhiányos tápon tartott állatoknak kisebb volt a sípcsontízületük, az ottani porc tömege kevesebb volt, s az összetétele megváltozott. 4
A szilícium főként a porc mátrixának bioszintézisében és az érés folyamatában játszik szerepet. Az embrionális porcfejlődést vizsgálva bizonyítható, hogy megfelelő szilíciumellátás hatására a mátrix glükózaminoglükán- (GAG-) tartalma nő, s a kollagén bioszintézise mintegy 200%- kal fokozódik. A GAG növeli a mátrix vízkötő képességét, s fontos szerepet játszik a porcszövet rugalmasságában.
A szilícium hatásmechanizmusának kutatása során a porcsejtkultúrákon végzett vizsgálatok feltárták, hogy a szilícium különösen a prolin bioszintézisére gyakorol hatást. A kollagénszintézis nagyfokú növekedése főként arra vezethető vissza, hogy a szilícium fokozza a prolin-hidroláz aktivitását. 5

Csontanyagcsere
Carlisle professzor asszony több vizsgálata igazolta, hogy a szilícium nemcsak a porcképzésben, hanem a csontok anyagcseréjében is aktívan részt vesz. A szilíciumhiányos tyúkok növekedése és csontvázának fejlődése zavart szenvedett, a szilíciummal megfelelőn ellátott állatokhoz képest a növekedésük elmaradt, a vázrendszerük és a tollazatuk alulfejlett volt, a koponyájuk kisebbre és laposabbra nőtt, s lábszárcsontjaik mérete és rugalmassága csökkent. A tyúkokhoz hasonlóan a patkányok esetében is csökkent növekedést és koponyadeformációt okozott a szilícium hiánya.
A szilícium hatásmechanizmusára vonatkozó vizsgálatok azt mutatják, hogy a szilícium meggyorsítja a csontok mineralizálódását, főként a kalcium beépülését, másrészt a szilícium növeli a csontmátrix kollagén- és glükózaminoglükán-szintjét. Szilíciumhiány esetén a csontok kollagén- és GAG-tartalma csökken. A szilícium hiányában fellépő vázmorfológiai elváltozások tehát nagyrészt a kollagén és proteoglükán bioszintézisében bekövetkező zavarokkal magyarázhatók. Ezek az eltérések D-vitamin és kalcium adásával nem befolyásolhatók. 3, 7
Mikroanalitikai vizsgálatok szerint a szilícium főként a csontok növekedési zónájában halmozódik fel; ez a csontképzésre, -fejlődésre és -átépülésre gyakorolt hatásra utal. Dinamikus mérésekkel a csontok mineralizációjának időbeli lefolyását vizsgálva kimutatták, hogy a csontképzés és -átépülés kezdeti szakaszában a szilícium és a kalcium egyidejűleg épül be az oszteoblasztok által képzett oszteoidokba. Később, a csont érése, mineralizálódása során a kalciumbeépülés folyamatosan növekszik, míg a szilíciumtartalom fokozatosan csökken. Ez azt jelenti, hogy a szilícium a csont extracelluláris mátrixának kialakításában és a mineralizáció megindításában játszik döntő szerepet. 3

Egyéb kötőszöveti feladatok
További fontos - ámde kevésbé vizsgált - funkcionális aspektusok a kötőszövetek viszko-elasztikus tulajdonságaira vonatkozó szilíciumhatások.
Tudjuk, hogy az erek (verőerek és visszerek) falában, valamint a bőrben nagy mennyiségű szilícium található, ám ennek az elemnek a mennyisége az öregedés során, az évek előrehaladtával csökken. A főverőér falában a szilícium és a kötőszövet mennyiségének csökkenése az érfal elasztikusságának elvesztését, a szélkazánfunkció csökkenését eredményezi, a visszerek esetében pedig elősegítheti a varikozitás kialakulását. 1
A szilícium szerepe a bőr esetében nem meglepő, ha figyelembe vesszük a bőr és a bőr alatti kötőszövet tetemes kollagénrost-, illetve glükózaminoglükán-tartalmát. A vizsgálatok arra utalnak, hogy a szilícium serkenti a haj és a körömképződés szempontjából fontos elasztin kialakulását, a keratinhálózat kiépülését.

A kolloidális szilícium felületi és gyulladásgátló hatásai
A szilícium előnyösen befolyásolja a védekező funkciókat is. A megnövelt szilikátfelvétel hatására nő a nyiroksejtek száma, valamint aktiválódnak a fagocitafunkciók is. 10 Gyulladásgátló hatásait elsősorban nagyobb felületeken, a bőrön, illetve a nyálkahártyákon fejti ki. Kolloidális oldatban a szilikátrészecskék felülete rendkívül nagy (egy gramm kovasavgél felülete körülbelül 300 m 2 ). Az antiflogisztikus hatásban szerepet játszik a kolloidális szilícium nagy vízkötő és abszorbens képessége. Ezáltal felszívja a gyulladásos exudátumot, megköti az irritáló faktorokat (például gyomorsavat), különböző toxinokat, gázokat, illetve gyulladásos mediátorokat. Ezt, valamint a hámregeneráló hatását elsősorban a bőrön, heveny és idült sebek esetén, illetve a gyomor-bél rendszer nyálkahártyáján használhatjuk ki.

A szilícium szerepe a prevencióban és a betegségek adjuváns kezelésében
A szilíciumnak a kötő- és támasztószövetek anyagcseréjében játszott fontos szerepéről, antiflogisztikus hatásáról számos tanulmány jelent meg, amelyek széles körű prevenciós és terápiás hatás lehetőségét vetik fel. A hatásosságot bizonyító tanulmányok azonban jórészt még hiányoznak, pedig a hatásmechanizmus alapján fontos szerepe lehetne a csontritkulás (oszteoporózis) prevenciójában, illetve számos mozgásszervi betegség adjuváns terápiájában (lásd a 2. táblázatot).

A kolloidális szilícium szerepe a prevencióban és az adjuváns terápiában

A csontképzés elősegítése
- A fokozott növekedés időszakában
- Oszteoporózis prevenciójában és terápiájában
- Csonttörések gyógyulásának elősegítésére

Érrendszeri betegségek
- Visszeresség prevenciója és adjuváns kezelése
- Ateroszklerózis profilaxisa, a szélkazánfunkció megőrzése
- Ateroszklerotikus eredetű magas vérnyomás adjuváns kezelése

Mozgásszervi betegségek
- Porcregeneráció elősegítése
- Artrózisok, ízületi betegségek adjuváns kezelése
- Laza, gyenge ínszalagok, habituális ficamok

Bőr, köröm, haj elváltozásai
- Petyhüdt bőr, a turgor fokozása
- Cellulitisz
- Hajhullás, töredező haj
- Repedezett, töredező körmök

Gasztrointesztinális zavarok
- Gyomornyálkahártya irritációja
- Gyomorégés
- Hasmenés
- Puffadás
- Irritábilis bélszindróma (IBS)
- Bélgyulladások (bakteriális enteritisz, colitis ulcerosa) adjuváns kezelése

Külsőleg
- Enyhe bőrgyulladások, pattanásos bőr
- Sebgyógyulás elősegítése: égési sebek, napégés, horzsolás
- Dekubitusz, lábszárfekély adjuváns kezelése

2. táblázat

A klinikai tanulmányok biztató eredményeket mutatnak a visszeresség, a sebgyógyulás (lábszárfekély) és az akne vulgárisz 13 vonatkozásában. A nagy szilíciumtartalmú zsúrlókivonatok hatását a dermatológiai elváltozások kezelésében (például öregedő bőr, cellulitisz, illetve terhessségi csíkok) igazolták.
Finnországi epidemiológiai és klinikai vizsgálatokból egyaránt arra lehet következtetni, hogy a szilíciumhiány szerepet játszhat az érelmeszesedés kialakulásában: szilíciumdeficit esetén kimutatható az arterioszklerózis nagyobb incidenciája. Az egészséges verőér szilíciumtartalma a szklerotikusénak a többszöröse. 1, 9 Bizonyos klinikai vizsgálatok igazolják a szilíciumadás szerepét a magas vérnyomás adjuváns terápiájában is.
A kovasav, a szilikát, valamint a szilícium felhasználásának terápiás sikereit leginkább gasztrointesztinális indikációban dokumentálták. Előtérbe került az antacidokban való alkalmazása, de ajánlják hasmenéses betegségek esetén is, illetve felvetik a kolloidális szilícium alkalmazását a fekélyes vastagbélgyulladás (colitis ulcerosa) és a Crohn-betegség adjuváns terápiájában. 11
Irodalom
1. Bottu, M.: Silizium als Schlüssel-element. Orthomol., 1989, 5, 32.
2. Bowen, H. J. M., Peggs, A.: Determination of the silicon content of food. J. Sci. Food. Agricult., 1984, 35, 1876-1880.
3. Carlisle, E. M.: Silicon a possible factor in biocalcification. Science ,1970, 1279-1280.
4. Carlisle, E. M., Alpenfels, W. F.: A silicon requirement for normal growth of cartilage in culture. Fed. Proc., 1980, 39, 787.
5. Carlisle, E. M., Alpenfels, W. F.: The role of silicon in proline synthesis. In: Fed. Proc., 1984, 43, 680.
6. Carlisle, E. M. Garvey, D. L.: The effect of silicon on the formation of extracellular matrix components by chondrocytes in culture. Fed. Proc., 1982, 41, 866.
7. Carlisle, E. M.: Silicon: a requirement in bone formation independent of vitamin D. Calc. Tis. Int., 1981, 33, 27-34.
8. Kelsay, J. L., Behall, K. M., Prather, E. S.: Effect of fiber from fruits and vegetables on metabolic responses of human subjects. Amer. J. Clin. Nutr., 1979, 32, 1876-1880.
9. Loeper, J. et al.: The physiological role of silicon and its antiatheromatous action. In: Bendz - Lindqvist (szerk.): Biochemistry of silicon and related problems. Plenum Press, New York, 1978.
10. Merion, R. M.: Measurements of reticuloendotheliar system phagocytic activity in the rat after treatment with silica. Transplantation, 1985, 40, 86.
11. Mutschler, E.: Arzneimittelwirkungen. Wiss. Verlagsges., Stuttgart, 1981.
12. Pennington, J. A. T.: Silicon in foods and diets. Food Additives and Contaminants, 1991, 8, 97-118.
13. Walter, H., Schmidt, U.: Erfahrungen mit Sclerovenol bei chronischen Venopathien. Therapiewoche, 1982, 32, 4095-4102.


Dr. Valló Ágnes belgyógyász, főiskolai adjunktus
Semmelweis Egyetem Egészségügyi Főiskolai Kar Morfológiai és Fiziológiai Intézet




Creative Commons License
This work is licensed under a Creative Commons Attribution-Noncommercial-No Derivative Works 2.5 Hungary License.