Vissza a nyitólapra
KERES 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
KUTATÁS
A stressz levezetésének szokásai egyetemi hallgatók körében


Bevezetés
 
www.cornwall.ac.uk/images/highed/exam_stress.jpgA stressz biokémiai és viselkedési reakció, amelynek alapja a „küzdj vagy menekülj”, azaz az önfenntartás ösztönének kifejeződése. A stressz hétköznapjaink és az élet szerves része, egyidős az emberiség történelmével. Civilizációs foktól függetlenül minden társadalomban jelen van. Az ősember, ha fizikai veszélyben volt, azonnal reagálnia kellett harccal vagy meneküléssel, hogy túlélje a fenyegetést.
A XXI. században élő ember ugyanazon az automatikus stresszválaszon megy keresztül, amely lehetővé tette, hogy az ősember túlélje a fizikai veszélyt. Napjainkban azonban csak nagyon ritkán nézünk szembe a harc vagy a menekülés szükségével, mivel az általunk átélt legtöbb fenyegetettség nem testi, hanem inkább lelki.
A stressz elméletének megalkotója Selye János (1907–1982) magyar származású kanadai biokémikus és fiziológus. Elmélete szerint stressznek az ember és környezete közötti kölcsönhatás folyamatában az újszerű magatartási választ igénylő helyzeteket nevezzük. Szűkebb értelemben csak azok a helyzetek minősülnek stresszhelyzetnek, amelyeket többé-kevésbé megoldhatatlannak minősítünk (1).
A stresszreakció folyamatát két úton dolgozzuk fel. Egyik a tudat alatti út, amely testi és érzelmi reflexekből áll. Ezek bármely olyan lehetséges reakcióra felkészítik a szervezetet, amelyre szükség lehet. A második a tudatos út. Ez az érzékelésből, értékelésből és döntéshozatalból álló akarati út dönti el, hogy az izgalmi állapot szükséges és hasznos-e, vagy nem megfelelő és káros.

Stressz és a hormonaktivitás 
www.independent.ie/multimedia/archive/00177/stress_177187t.jpgStresszhelyzetben változások következnek be szervezetünkben. A hipotalamuszban CRH (kortikotropin releasing hormon) szabadul fel, amely az agyalapi mirigyet a megfelelő hormon, az ACTH (adenokortikotrop hormon) elválasztására készteti, s ez a mellékvese hormontermelésére hat, amelynek révén adrenalin, noradrenalin és kortizol jut a véráramba. Ezenkívül endorfinok és egyéb hormonok is képződnek. A szervezet ezzel készen áll a „küzdj vagy menekülj” válaszra: az éberség fokozódik, az erők megsokszorozódnak, a szív és a légzőszervek teljesítménye növekszik, a vérnyomás emelkedik, az izmok ugrásra készek, az emésztés lassul, a száj kiszárad.

A stressznek három összetevője van:
1. stresszorok, a veszélyeztető környezeti hatások,
2. az élettani és lelki stresszreakciók,
3. az egyén lelki, alkati és személyiségi adottságai (2, 3).
A stresszor lehet esemény, helyzet, személy vagy tárgy, pszichoszociális és viselkedésből adódó, mint a frusztráció, aggódás vagy túlterheltség, de származhat ökológiai és fizikai forrásból is, amilyen a zaj, a környezetszennyezés, a hőmérséklet vagy a táplálkozás. A stresszorok olyan életesemények, amelyek negatív következményekkel járnak (2, 4).
A lelki és élettani stresszreakciókban nagy különbségek mutathatók ki. Vannak, akik igen intenzív vegetatív válaszmintát mutatnak, közben érzelmileg kevésbé élik át a stresszreakciót, míg másoknál az érzelmi reakciók teljesednek ki (2).
Minden embernek más adottságai vannak, így ugyanaz az életesemény, vagyis stresszor az egyik ember számára elviselhetetlen, kontrollálhatatlan lehet, míg a másik személy kellemesnek érezheti. Hogy miként észlelünk egy eseményt, az nagyban függ önmagunkról alkotott képünktől, akaraterőnktől, értékrendünktől és örökölt tulajdonságainktól is.

Stressztűrő képesség 
Stressztűrő képességünk örökletesen nem egyforma, s életünk során változik. Az élet első hónapjaiban alakul ki az agy ingereket felfogó stresszreceptorainak sűrűsége. A simogatás „stresszállóvá” tesz, hiszen kellemes, ismétlődő ingerületeket vált ki.
A tűrőképesség úgy változik, hogy sorozatos stressz hatására az idegrendszer ellenállóvá teszi a szervezetet a terhelésekkel szemben, és segít lerövidíteni a következő stresszre adott reakció idejét. Ez az élet más területein is érvényes. Növekszik önbizalmunk, hitünk abban, hogy van elég erőnk, kitartásunk és befolyásunk az események alakítására. Aki ezt eléri, az kihívásként kezelheti a stresszt (3).
A megfigyelések azt mutatják, hogy a nők többsége „stressztűrőbb”, mint a férfiak. Ennek egyik oka az lehet, hogy a női szervezet felvértezettebb a negatív hatásokkal szemben. A másik ok pedig, hogy a nők már kisebb korukban több babusgatásban részesülnek, mint a kisfiúk.

A vizsgálat célja
Fel kívántuk mérni egyetemisták körében, hogyan vezetik le a feszültséget a vizsgaidőszakban, alkalmaznak-e valamilyen serkentőszert a jobb teljesítmény érdekében, változnak-e „stresszlevezető” szokásaik a vizsgaidőszak alatt.

A vizsgálatban részt vevők és a vizsgálati módszerek
Vizsgálatainkat a Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karának hallgatói között végeztük. Felmérésünkben hetven hallgató vett rész, hatvanhat nő és négy férfi, életkoruk húsz és huszonöt év közötti volt. A vizsgálat módszere: kérdőíves felmérést végeztünk, amely anonim és önkéntes jellegű volt, s többnyire zárt kérdéseket tartalmazott. Kérdőíves fémérést két időszakban végeztünk, az elsőt a szorgalmi időszak kezdetén, a másodikat a vizsgaidőszakban töltötték ki a hallgatók.

Eredmények
A különböző tűréshatárok és a stresszorok természete befolyásolja a stresszkezelő mechanizmusok hatékonyságát. Bizonyos mennyiségű stresszre van szükség ahhoz, hogy egészségesek legyünk és teljesíteni tudjunk. A túlzott mértékű stressz ugyanakkor káros következményekkel (ingerlékenységgel, betegséggel, depresszióval) járhat, de megfelelő stresszkezeléssel elkerülhetők a káros következmények.
Megvizsgáltuk, hogy az Egészségtudományi Kar hallgatói hogyan próbálják levezetni a vizsgaidőszak alatt felgyülemlett stresszt. A hallgatók közül húszan sportolással, tizenöten dohányzással, tizenketten evéssel, míg tizenegyen szexuális tevékenységgel vezetik le a feszültséget. Egyéb kategóriát tizenhatan jelöltek meg. Baráti beszélgetés, séta, zenehallgatás, meditáció, verekedés (!) és takarítás volt a hallgatók válasza, de néhány hallgató kiadós sírásra vagy hisztire „esküdött” (1. ábra).

1. ábra A megkérdezettek feszültséglevezető szokásai vizsgaidőszakban (n =70)

A hallgatók a dohányzást a feszültséglevezetés egyik eszközének tartják. A dohányzási szokások módosulnak a vizsgaidőszak alatt. A hallgatók közül ötvenhárman nem dohányoznak szorgalmi időszakban, ám a vizsgaidőszakban ez a szám harminckilenc főre csökken. Napi egy-két szál cigarettát szorgalmi időszakban hat diák, míg stresszes helyzetben tizenhárom hallgató szív. Hat hallgató napi fél doboz cigarettát szív, ám a vizsgaidőszakban már tíz főre tehető az ilyen hallgatók száma. Ketten napi egy dobozzal fogyasztanak, vizsgaidőszakban azonban nyolcra nőtt a számuk. Az egyéb kategóriába három tanuló tartozott. A megkérdezett hallgatók tisztában voltak a dohányzás káros hatásaival, mégis úgy vélték, hogy a dohányzás az egyik leghatásosabb stresszcsökkentő módszer (2. ábra).

2. ábra Dohányzási szokások összehasonlítása (n =70)

A kávé fokozza vagy fenntartja a stresszes állapotot. Elfogyasztása után a koffein gyorsan és szinte teljesen felszívódik. Koncentrációja húsz–harminc perc múlva éri el a maximumot, s körülbelül három–hat óra alatt feleződik. Növeli a pillanatnyi koncentrálóképességet, átmenetileg javítja a szellemi teljesítményt, éberebbé és aktívabbá tesz, javítja a fogyasztó hangulatát. A túlzott mértékű koffeinfogyasztás azonban ártalmas lehet, mert fejfájást, idegességet, nyugtalanságot, fülzúgást, izomrángást, szédülést és hevesebb szívdobogást okozhat. Vizsgaidőszakban a hallgatók „doppingként” jellemezték a kávét. Ilyenkor olyan hallgatók is fogyasztottak kávét, akik szorgalmi időszakban egyáltalán nem éltek vele. A napi egy csésze kávét fogyasztók száma tizennégyről húszra, a két csésze kávét ivók száma kilencről tizenhatra, míg a napi három csésze kávét fogyasztók száma háromról tizenháromra nőtt (3. ábra).

3. ábra Kávézási szokások összehasonlítása (n =70)
 
A vizsgaidőszakban a szervezet szellemi megterhelése igen megnövekszik. A hallgatók a stressztűrő képesség fokozása érdekében a vizsgaidőszakban vitaminokat (huszonöten) és gyógyteákat (tizennégyen) fogyasztanak. A vitaminok közül főleg a C-vitamint és a B-vitamin-komplexet jelölték meg. Gyógyteák tekintetében a kamillateát, a zöld teát és a citromfűteát isszák a legtöbben.
Az élénkség növelésére és a gondolkodás gyorsítására a hallgatók koffeintablettát, energiaitalt, illetve egyéb serkentőszereket fogyasztanak. A vizsgaidőszakban megnövekedett a koffeintablettát (hét fő) és az energiaitalt fogyasztó (tizenhárom fő) hallgató száma a szorgalmi időszakhoz képest (4. ábra).

4. ábra Serkentők alkalmazásának összehasonlítása

Összefoglalás
A stressz az élet minden területén jelen van, Selye János kifejezésével élve a „stressz az élet sója” (2). A stressz és a kihívás alapvető a fejlődéshez, ha folyamatosan képesek vagyunk legyőzni a nehézségeket. A mai világ egyik nagy problémája, hogy a fiatalok többségénél nem alakul ki megfelelően a nehézségekkel való megbirkózás képessége, mert nincsenek kitéve elég kihívásnak, főleg fizikai értelemben.
Felmérésünk során azt vizsgáltuk, milyen módszerekkel vezetik le az egyetemi hallgatók a vizsgaidőszak feszültségeit. A hallgatók többsége a sportolást, a dohányzást, a szexuális tevékenységet, valamint az evést jelölte meg. A vizsgaidőszak alatt változtak a hallgatók dohányzási és kávéfogyasztási szokásai. Ama hallgatók közül, akik előzőleg nem dohányoztak vagy nem ittak kávét, a vizsgaidőszakban a stressz levezetése végett többen dohányoztak, valamint jobb szellemi teljesítmény érdekében kávét fogyasztottak. Serkentőszerek tekintetében a hallgatók a vitamin- és koffeintabletták, valamint az energiaitalok fogyasztását növelték meg.
A felmérés eredménye alapján kiderült, hogy bár a hallgatók tisztában vannak a dohányzás vagy a túlzott mértékű koffeinfogyasztás ártalmával, mégis e cselekvéseket gondolták legalkalmasabbnak a stressz levezetésére.
Úgy véljük, hogy a hallgatókat meg kell ismertetni a hatékony stresszkezelés módszereivel (kiegyensúlyozott táplálkozással, autogén tréninggel, jógával, sportolással stb.), mivel a stressz levezetésének „tudása” kulcsfontosságú része a hosszú, kiegyensúlyozott életnek.

Irodalom
1. Selye, J.: Életünk és a stressz. Akadémiai, Budapest, 1978.
2. Bíró, S.: A depresszió és a stressz. Magyar Honvédség Egészségügyi Csoportfőnökség, 46–49, 1997.
3. Lajkó, S.: A stresszcsökkentő viselkedés. Medicina, Budapest, 2002.
4. Wilkinson, G.: A stressz. Családi orvoskalauz, 7–9, 2002.

Polyák Éva, Simicz Szilvia, Szabó Szilvia dietetikusok, dr. Figler Mária




Creative Commons License
This work is licensed under a Creative Commons Attribution-Noncommercial-No Derivative Works 2.5 Hungary License.