Vissza a nyitólapra
KERES 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
DIVATDIÉTÁK
Glikémiás index és glikémiás terhelés
 
Walter Willett professzor, a Harvard Egyetem Közegészségtani Tanszéke Táplálkozástudományi Intézetének vezetője 2004-ben vezette be a glikémiás terhelés (glycemic load, GL) fogalmát.
Míg a glikémiás index (GI) az adott élelmiszer szénhidráttartalmára adott vércukorválasz alapján rangsorolja az élelmiszereket (7), addig a GL koncepciója – a GI mellett, valamint a GI régebbi kutatási eredményeire alapozva – az elfogyasztott szénhidrátmennyiségét is figyelembe veszi. Ha nem lennének GI-eredmények, nem beszélhetnénk GL-ről sem. (8)

A vércukorszint szempontjából kevéssé terhelő egy étel, ha a GL<10, közepesen terhelő, ha 11–19 közötti, s nagy a terhelés, ha a GL>20. A kis glikémiás indexű ételek GL-je majdnem mindig kicsi, viszont a nagy glikémiás indexű ételek GL-je a kis értéktől a nagyig terjedhet. A GL 68 százaléka a szénhidráttartalommal, míg 32 százaléka a GI-vel van összefüggésben. A glikémiás terhelés kiszámítása: GI × szénhidrátmennyiség [g]. Például a görögdinnye GI-je nagy, viszont a GL-je viszonylag kicsi. A görögdinnye GI-je 72 (100 g), ám egy adag (120 g) 6 g szénhidrátot tartalmaz (az University of Sydney táplálkozási tanszékének professzorai által végzett számítások alapján), ezért a GL-je 72/100 × 6 = 4,32 (ezt 4-re kerekíthetjük), amely alapján a görögdinnye – a GL-értéke szerint – alacsony kategóriába sorolható.
A vizsgált élelmiszer 50 g szénhidrátot tartalmazó mennyiségének elfogyasztását követő vércukorszint-emelkedést egy referenciához, például 50 g szénhidrátot tartalmazó fehér kenyér által okozott emelkedéshez viszonyítják, s az értéke 0 és 100 közé esik. Az élelmiszereket azonban nem egymástól függetlenül fogyasztjuk, mint az a GI meghatározásakor lényeges, hanem egymással társítva, így az étel glikémiás hatását egyéb tényezők is meghatározzák: az élelmiszer szénhidráttartalma, a szénhidrát típusa és a táplálék jellemzői. Az élelmiszer jellemzői közül különös jelentősége van az érettségnek, mert az érettebb gyümölcs édesebb (minél érettebb, annál nagyobb a GI), továbbá az élelmiszer fizikai állapotának (az egészben fogyasztás kisebb GI-t eredményez, mint például dzsúsz formában), az elkészítettségnek, a keményítő típusának, valamint az ételkészítési technológiának. A vércukor-szabályozásnál az is számít, mennyire főtt meg a keményítőt tartalmazó étel. Minél hosszabb ideig főzzük a rizst vagy a tésztát, annál több vizet vesz fel, ezáltal sokkal hamarabb megemésztjük, ekképp annál hamarabb kerül a cukor a vérbe. A kutatók megvizsgálták az – olaszosan – „al dente” módon készült, „fogkemény”, roppanós tésztát, s azt találták, hogy hatására kevésbé gyorsan emelkedik a vércukorszint. A roppanósra főtt tésztához hasonlóan a rizsnél is ezt tapasztalták. Míg a teljesen megfőtt rizs GI-je nagy, addig a roppanósra főtté közepes. A roppanósra főtt tészta GI-je kicsi. Összetett ételek esetén a GI szignifikáns meghatározója a glikémiás válasznak (14). Szénhidrátban gazdag élelmiszerek GI-je az ételkészítési módtól függően tág határok között változik. Összefüggést találtak a roston és száraz hőben sült ételek nagy GI-je között. (1) A pozitív összefüggések mellett a GI alkalmazhatóságának korlátai is vannak. Szignifikáns személyen belüli és személyek közötti variáció tapasztalható a különböző élelmiszerek GI-jét illetően, s a vércukorszintmérés helye is befolyásolja azt (eltérő lesz a hajszáleres és a visszeres vérből meghatározott eredmény).
A cukorbetegeknél a GI-ből kevéssé lehetett következtetni a glikémiás válaszra, mint egészséges emberek esetében, emiatt a GI más módszerekkel együtt alkalmazva használandó. Mindezek mellett és ellenére a GI különböző állásfoglalásokban is megjelenik. Az ADA 2002-ben a nagy GI hatását cukorbetegekben B-szintű, míg a Diabetes and Nutrition Study Group 2004-es ajánlása A-szintű evidenciaként kezeli. (6, 11)
Az utóbbi években végzett epidemiológiai vizsgálatok kapcsolatot találtak a GI, a GL és a különböző idült betegségek kialakulása között. (13) Kis glikémiás indexű táplálkozás esetén a cukorbetegek hosszú távú vércukorháztartása jobban egyensúlyban volt (7–8%-kal nagyobb a glikáltfehérje-szint (a magas vércukorszint által károsított fehérjék szintjének csökkenése) csökkenése, mint nagy GI esetén) (2). Egy brit tanulmány szerint a cukorbetegek glikáltfehérje-szintjének csökkenése a halálozást illetően is kedvezőbb eredménnyel járt (11). A kis glikémiás indexű étrend hatására csökkent az elhízásnak és kockázati tényezőinek a kialakulása (4). A EURODIAB vizsgálati eredményei szerint a GI pozitív, de független kapcsolatban volt a HbA1c-szinttel (3). A Nurses Health Studyban a nőknél a GL a koszorúér-betegségek kockázati tényezője lehet. (9) A szív-ér rendszeri betegségek kockázati tényezőinek csökkentésében a kis GL-ű élelmiszereket tartalmazó étrend a hagyományos, csekély zsírtartalmúaknál hatásosabb lehet. (5, 10) Egy másik randomizált vizsgálatban a GL csökkentése segíthet az elhízás, a szív-ér rendszeri betegségek és a cukorbetegség megelőzésében és kezelésében. (12)
A GL-étrend egyik úttörője, Nigel Denby brit dietetikus saját honlapot működtet erről az étrendről. A GL-étrend – a hagyományos, szénhidrát-megszorításon alapuló diétákkal szemben – nem drasztikus, ugyanakkor nagy súlyt fektet arra, hogy az elfogyasztott adagok is számítanak.
Az elfogyasztható élelmiszerekből nagyobb választékot kínál, mint a kis szénhidráttartalmú diéták (pl. Atkins-diéta). Ez az étrend például 80 g tészta fogyasztását engedélyezi, mert GL-je tíz alatti, így nem várható, hogy a vércukorháztartást felborítja. A GI-étrenddel szembeni előnye pedig abban rejlik, hogy az emberek hajlamosak többet enni a kis glikémiás indexű élelmiszerekből, így a végeredmény nagy GL lesz. Mivel a GL a glikémiás indexnél pontosabban határozza meg a szervezet glikémiás válaszát, ezért kedvezőbbnek tekinthető. Három fő és két kisétkezést javasol négyóránkénti ütemezésben, annak érdekében, hogy az éhség ne gyötörje az étrendet követőt. Az adagokat tekintve nincs szükség mérésekre, mert az étrend „átlagos” adagoknak adja meg a GL-jét. Denby az egymás mellé tett két tenyér révén kialakuló mértéket nevezi átlagos adagnak. Az étrendben kis zsírtartalmú tejtermék és húskészítmény is szerepel, bár jellemzően növényi eredetű élelmiszerekből és ételekből áll. A kenyerek közül a teljes őrlésű változatokat javasolja – a férfiaknak két, a nőknek egy szeletet. Kisétkezésre egy-egy marék friss vagy aszalt gyümölcsöt, olajos magvakat és egy-egy almát ajánl. Ugyanakkor felhívja a figyelmet az aszalt gyümölcsök esetleges hozzáadottcukor-tartalmára és az olajos magvak konyhasó nélküli változatának fogyasztására. Étteremben vagy szendvicsbárban való étkezéskor el kell kerülni a rizst és a burgonyát, helyettük saláta és csirke vagy hal fér bele az étrendbe. A GL-étrend egy egyszerűsített terv az egészséges élelmiszer-választáshoz. Maga az étrend nem támaszkodik energiaszámolásra, egyedül a GL-t kell figyelembe venni, azaz szakmai szempontból túlegyszerűsítést jelent. Bár az étrendnek az egészséges étkezés, a fogyás és a szív-ér rendszeri rizikófaktorok csökkentése a kitűzött célja, de nem mindenkinek és nem mindenre kínál(hat) megoldást. Ezt a divatos diétákról állítják, amelyeknek a hatása azonban egyrészt nincs bizonyítva, másrészt számos egészségkárosító veszélyt is magukban rejthetnek.
Összefoglalásul az mondható, hogy a cukorbetegek étrendjében érdemes használni a GI-t és a GL-t, mert bár mérsékelt, de klinikailag értékes hatásuk van a középtávú glikémiás szabályozásban. Mindazonáltal a GI nem lehet az egyetlen tényezője az egészséges választásnak. A hatásosság tisztázása érdekében további, nyomon követéses vizsgálatokra és hazai adatokra van szükség.
 
Irodalom:
1. Bahado-Singh, P. S., Wheatley, A. O., Ahmad, M. H. et al.: Food processing methods influence the glycaemic indices of some commonly eaten West Indian carbohydrate-rich foods. B. J. Nutr., 96, 476–481, 2006.
2. Brand-Miller, J., Hayne, S., Petocz P. et al.: Low-glycemic index diets in the management of diabetes: a meta-analysis of randomized controlled trials. Diab. Care, 26, 2261–2267, 2003.
3. Buyken, A. E., Toeller, M., Heitkamp, G. et al.: Glycemic index in the diet of European outpatients with type 1 diabetes: relations to glycated hemoglobin and serum lipids. Am. J. Clin. Nutr., 73, 574–581, 2001.
4. Davis, M. S., Miller, C. K., Mitchell, D. C.: More favorable dietary patterns are associated with lower glycemic load in older adults. JADA, 104, 1828–1835, 2004.
5. Ebbeling, C. B., Leidig, M. M., Sinclair, K. B. et al.: Effects of an ad libitum low-glycemic load diet on cardiovascular disease risk factors in obese young adults. Am. J. Clin. Nutr., 81, 976–982, 2005.
6. Franz, M. J., Bantle, J. P., Beebe, C. A. et al.: Evidence-based nutrition principles and recommendations for treatment and prevention of diabetes and related complications (Technical Report). Diab. Care, 25, 148–198,2002.
7. Jenkins, D. J., Wolever, T. M., Taylor, R. H. et al.: Glycemic index of foods: a physiological basis for carbohydrate exchange. Am. J. Clin. Nutr., 34, 362–366, 1981.
8. Keim, N. L., Levin R. J., Havel, P. J.: Carbohydrates. In: Shils, M. E., Shike, M., Ross, A. C., Caballero, B., Cousins, R. J. (Eds.): Modern Nutrition in Health and Disease. Lippincott, Philadelphia, 2006, 62–82.
9. Liu, S., Manson, J. E., Stampfer, M. J. et al.: Dietary glycemic load assessed by food-frequency questionnaire in relation to plasma high-density-lipoprotein cholesterol and fasting plasma triacylglycerols in postmenopausal women. Am. J. Clin. Nutr., 73, 560–566, 2001.
10. Liu, S., Willett, W. C.: Dietary glycemic load and atherothrombotic risk. Curr. Atheroscler. Rep., 4, 454–461, 2002.
11. Mann, J. I., De Leeuw, I., Hermansen, K. et al.: Evidence-based nutritional approaches to the treatment and prevention of diabetes mellitus. Nutr. Metab. Cardiovasc. Dis., 14, 373–394, 2004.
12. Pereira, M. A., Swain. J., Goldfine, A. B. et al.: Effects of a low-glycemic load diet on resting energy expenditure and heart disease risk factors during weight loss. JAMA, 292, 2482–2490, 2004.
13. Salmeron, J., Manson, J. E., Stampfer, M. J. et al.: Dietary fiber, glycemic load, and risk of non-insulin-dependent diabetes mellitus in women. JAMA, 277, 472–477, 1997.
14. Wolever, T. M., Yang, M., Zeng, X. Y. et al.: Food glycemic index, as given in glycemic index tables, is a significant determinant of glycemic responses elicited by composite breakfast meals. Am. J. Clin. Nutr., 83, 1306–1312, 2006.
 
Fajcsák Zsuzsanna és Lelovics Zsuzsanna dietetikus

A táplálkozástudomány aktuális kérdéseinek interdiszciplináris megközelítése
továbbképzés (pontértéke: 40 kredit)
 
Időtartama: 42 óra, egy hét
Tervezett időpontja: 2007. május 14–18.
Tervezett költsége: 15 000 Ft/fő
Helyszíne: SE Dietetikai és Táplálkozástudományi Tanszék (1088 Bp., Vas u. 17.)
Tematikája: letölthető a www.diet.hu honlap Továbbképzések/külső menüjéből
 
Jelentkezéseket 2007. április 16-ig a következő címre küldjék: Pálfi Erzsébet vagy Veresné Bálint Márta Dietetikai és Táplákozástudományi Tanszék, Semmelweis Egyetem Egészségügyi Főiskolai Kar, 1088 Budapest, Vas u. 17. E-mail: palfie@se-efk.hu vagy veresne@se-efk.hu




Creative Commons License
This work is licensed under a Creative Commons Attribution-Noncommercial-No Derivative Works 2.5 Hungary License.