Vissza a nyitólapra
KERES 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
ELEMZŐ
Szelénkalauz 

A periódusos rendszer 34-es rendszámú elemeként számon tartott szelént a svéd J. J. Berzelius fedezte fel 1817-ben. Amikor az érdekkörébe tartozó gyár kénsavának szennyeződését vizsgálta, előbb úgy vélte, hogy az a több mint három évizeddel azelőtt Erdélyben előkerült tellúr, de hamarosan rájött, hogy új elemre akadt. Minthogy a tellúrt a Földet jelentő latin tellusról nevezték el, a svéd tudós a Földet kísérő Hold görög nevéből (szeléné) alkotta az új elem nevét.
A szelén java része szelenocisztein és szelenometionin formájában fordul elő a szervezetben. Fontos szerepe van enzimek alkotórészeként, amelyek közé egyebek között a glutation-peroxidáz, a jódtironin-dejodináz, a tioredoxin-reduktáz, a formát-dehidrogenáz és a glicinreduktáz tartozik.

Szívizombántalom, csontosodási zavar
A tápcsatornába jutó szelenocisztein és szelenometionin többsége ugyanúgy felszívódik, akárcsak a szervetlen szelenát (SeO4), de az utóbbi nagy hányada kiürül a testből, így nem jut el a szövetekbe. A szelén másik szervetlen formája, a szelenit (SeO3) kisebb arányban szívódik fel, de a szervezet jobban hasznosítja. A fölös mennyiségű szeléntől a vizelettel szabadul meg a test, ám kis adagja illékony metil-szelenid formában a kilélegzett levegőben is fellelhető.
Minthogy változatos étrend esetén nem szokott szelénhiány előfordulni (a felnőtteknek ajánlott napi 55 mikrogramm [μg] helyett ugyanis 80–220 μg szelén jut a tápcsatornába, de ez alól a szelénben szegény talajon termő növényeket fogyasztó vegánok kivételek), a mesterségesen létrehozott szelénhiány hatását állatkísérletekben vizsgálják. Bár a rendesen etetett állatokban ez viszonylag enyhe tüneteket idéz elő, rosszul tápláltság, fertőző betegségek vagy vegyi anyagok okozta stressz esetén betegségek támadnak. Ha a szelénhiányhoz E-vitamin-hiány is társul, a sertésekben lipidperoxidáció, májelhalás és szívkárosodás következik be (1). A szelénhiányos egérbe jutó coxsackie B3-vírus nem kórokozó törzse betegségkeltővé alakul át, és szívizombántalmat okoz (2). Ismeretes azonban két gyermekbetegség is, amelyet szelénhiány vált ki. Az egyik az először a kínai Keshan tartományban észlelt Keshan-kór, amelyre szívizombántalom jellemző (3), a másik a Kasin–Beck-tünetegyüttes, amelyben csontosodási zavar és ízületi gyulladás következik be (4). Ismeretes az is, hogy a szelénhiány rontja a védekezési rendszer működését, s gyakoribbá tesz bizonyos rosszindulatú daganatokat.
Ritkán az is előfordul, hogy a kelleténél nagyobb adagú szeléntől heveny vagy idült mérgezés következik be. Az előbbi a súlyosabb, mert gyomor-bél rendszeri károsodással (egyebek között bélelhalással), légzőrendszeri bántalommal (tüdővizenyővel), szívizominfarktussal és veseelégtelenséggel járhat. Az idült szelénmérgezésre (szelenózisra) az enyhébb gyomor-bél rendszeri és idegrendszeri zavarokon kívül fáradtság, ingerlékenység, fokhagymaszagú lehelet és bőrkiütés jellemző (5).

Anyatejenként változik
A csecsemőknek ajánlott szelénadagot az anyatej szeléntartalma alapján határozták meg. Ez a hat hónapos korig kizárólag szoptatott gyermekek esetében az elfogyasztott anyatejben levő szelén mennyiségével egyenlő, míg hét és tizenkét hónapos kor között az anyatejben levő szelénadaghoz hozzáadják a gyümölcsök, a burgonya, a cukkini stb. szeléntartalmát. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az ételekkel felvett szelén mennyiségétől függően elég tág határok között változik a különböző nők anyatejének szeléntartalma. A legtöbb szelén az elsőként kiválasztódó anyatejben – föcstejben – van, míg a „valódi” anyatejnek kisebb a szelénkoncentrációja (a mérések során 6 és 29 μg közötti értékeket kaptak literenként). Azzal számolva, hogy hat hónapos korig a csecsemők 7,8 dl anyatejet szopnak naponta, s az anyatejben átlagosan 18 μg szelén van literenként, a kiscsecsemőknek 14 μg szelént ajánlatos fogyasztaniuk naponta. Az első életév második felében ugyanakkor ¬– a hozzátáplálást figyelembe véve – 20 μg szelént ajánlanak nekik a kutatók.
Nincsenek tudományos adatok az egy és tizennyolc év közötti gyermekek és fiatalok szelénszükségletére vonatkozóan sem, így a Keshan-kór megelőzésére alkalmas szelénmennyiségből és a felnőttek szelénigényéből becsülték meg a nekik ajánlott szelén adagját. Minthogy Keshan-kór nem alakul ki olyan gyermekekben, akik legalább 17 μg szelént fogyasztanak naponta, az egy és három év közötti gyermekeknek épp ennyi, a négy és nyolc közöttieknek 23, a kilenc és tizenhárom közöttieknek 35, míg a tizennégy és tizennyolc közöttieknek 45 μg szelén a becsült átlagos napi szelénszükségletük. Ennél azonban többet ajánlanak nekik. Az egy–három éveseknek 20, a négy–nyolc éveseknek 30, a kilenc–tizenhárom éveseknek 40, míg a tizennégy–tizennyolc éveseknek 55 μg-ot. Az utóbbi megfelel a tizenkilenc évesnél idősebbeknek ajánlott értéknek.
A terhesség alatt a fejlődő embriónak és magzatnak is szüksége van szelénre, ennek ellenére az anya nem igényel sokkal többet belőle, mint a nem terhes nő. A terhesek becsült napi szelénmennyisége ugyan 49 μg, ennek ellenére 60 μg fogyasztását ajánlják nekik a kutatók. Ennél valamennyivel többet (70 μg-ot) tartanak kívánatosnak a szoptató anyák számára.

Növényi és állati források
A növényi eredetű étkek szeléntartalma a talajban, míg a húsokban levő szelénadag az állat által fogyasztott takarmányban levő szelén mennyiségétől függ. Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint a gyümölcsök és a zöldségek grammonként 0,1 μg-nál kevesebb, a tejtermékek 0,1–0,3, a gabonafélék 0,1–0,8, míg a húsok és a tenger gyümölcsei 0,1–1,5 μg szelént tartalmaznak (6). A szakirodalomban fellelhető adatok szerint a brazíliai dió igen sok szelént tartalmaz (85 g-ja 544 μg-ot), de bőséges szelénforrás a tonhal, a tőkehal, a marha-, a sertés- és a pulykahús, valamint a csirkemell és a tojás is, ugyanakkor a dióban, a kenyérben és a tejben kevés szelén van. Aki az élelmiszerek szeléntartalma iránt behatóbban érdeklődik, lapunk tavalyi 3-4. számában bővebben olvashat róla (7).

Irodalom
1. Van Vleet, J. F.: Current knowledge of selenium–¬vitamin E deficiency in domestic animals. J. Am. Vet. Med. Assoc., 176, 321–325, 1980.
2. Beck, M. A., Levander, O. A.: Dietary oxidative stress and the potentiation of viral infection. Ann. Rev. Nutr., 18, 93–116, 1998.
3. Ge, V., Xue, A. et al: Keshan disease – an endemic cardiomyopathy in China. Virchow Arch. A Pathol. Anat. Histopathol., 401, 1–15, 1983.
4. Yang, G.-Q., Ge, K. et al: Selenium-related endemic disease and the daily selenium requirement of humans. World Rev. Nutr. Diet., 55, 98–152, 1988.
5. CDC: Selenium intoxication. Morbid. Mortal. Wkly Rep., 33, 157–158, 1984.
6. WHO: Selenium. A report of the international programme on chemical safety. Environmental Health Criteria 58, Geneva, 1987.
7. Szabó, S. A., Lelovics, Zs.: A szelén és a daganatmegelőzés kapcsolata. Új Diéta, 30–31, 2007/3-4.
Dr. Pécsi Tibor




Creative Commons License
This work is licensed under a Creative Commons Attribution-Noncommercial-No Derivative Works 2.5 Hungary License.